A KB-tag reggel Szili Katalint hallotta a tévében, amiről eszébe jutott, hogy az elmúlt évek (mióta elbukta a köztársasági elnökségért folytatott harcát, mely során minden eszközt bevetett) milyen békésen teltek nélküle. Szili karrierje a KB-tag számára mindig is érthetetlen volt, nyilatkozataiban sajátos módon keveredett a küldetéstudat és a sikertelenség. Érdemben ritkán válaszolt, inkább színes szóvirágokat eregetett. Ez ma sem volt másképp, beszélt az általa összegründolni kívánt újabb paktumról, ami nem sikerült, és a neoliberális gazdaságpolitikát is temette. Azok számára, akik szeretik hallgatni, biztos jó hír, hogy Pécs általa tervezett megmentése miatt szaporodnak a vele készült spontán-kampány interjúk.
Nem tudom, Pécs kívánja-e a hölgyet, Pest jól jár, ha elmegy. A politikusnő honlapja mellett a friss 168 órában vele megjelent beszélgetés is bizonyíték mindarra, amit a KB-tag írt. A vidám hétvége kedvéért néhány kérdés-választ bemásolok (ez persze a lapot is jellemzi):
"Miért vállalta a jelöltséget?
A lelkiismeret hangja vezérelt.
Nem a kényszer?
Döntéseimet mindig is magam hoztam. Pécs lakossága miatt kell hazamennem.
2006-ban is megszólalhatott volna a belső hang.
Más volt a helyzet.
Akkor is unszolták, hogy vállalja a jelöltséget, mégis Tasnádi Péter lett a polgármester.
Nem volt elég erős a hívó szó. Péter halála után végigsétáltam Pécs utcáin, a Kálvária-dombon, a Széchenyi téren, a Zsolnay-gyár területén, és megéreztem: most visszavár a város."
Utolsó kommentek