Éppen most kezdődik a virrasztás a Dankó utcában az új egyházi törvény miatt. Vagy pontosabban talán az utolsó - és elfogadott - változata ellen, mely a 14 kiválasztott egyházon kívülieket most el nem ismertté tette, év végéig időt hagyva arra, hogy a kedves képviselők elfogadják azt, amely "szekta" kérelmezi, és arra méltónak találják. Úgyhogy lesz itt még több egyház, csak várjunk kicsit.
A KB-tag nem tartja jónak a mazsolázgatást hitek között, nem tartja jónak az összefonódást állami és egyházi szereplők között, különösen nem tartja jónak a mostani törvényt.
De nem megy el, több okból sem. Egyrészt a mostani helyzet egy csaknem 15 éve egyre romló folyamat teljesen logikus következménye. A szocik által Vatikánnal kötött megállapodás, majd annak hazai kiterjesztése több szempontból tévút volt. Persze rövid távon semmit nem segített Hornéknak (buktak), viszont máig tartóan összekevert hitéletet, kártalanítást, állami és önkormányzati feladatellátást, oktatási, egészségügyi, szociális, vallási intézményesült működéseket.
Hites kérdések politikusok általi elfogadása nem a KB asztala. Az azonban biztos, hogy ha valahogyan több forráshoz lehet jutni (esetünkben szolgáltatások működtetésére), akkor arra indul a többség, az elhivatottak, az ügyeskedők, a hosszú távon tervezők, mindenki. Aztán amikor változik a szempontrendszer, átalakul a halmaz, sérülésekkel jár, de van, aki megoldja, van, aki meg nem tudja.
Iványiék az utolsó kanyarban buktak el, és jó eséllyel bekerülnek az egyházak közé még a mostani balhézás ellenére is. Mégis nagy veszteség ez, és ha valaki egyszer leírja, hogy miből kik és mit működtetnek, az egyház mellett nem elhanyagolható az intézményrendszerük, és annak egyházi finanszírozási többlete sem. A konglomerátum nem együttműködéséről híres, túl nagy, túlságosan befelé forduló ahhoz, hogy mélyen beágyazódhasson a környezetébe. Időnként konkrétan kimondottan viselhetetlen, mint például a dankós hajléktalan-centrum a sok száz ellátottjával.
A kádári ellenállók egy részének sikeres stratégiája volt a másik fél morális nullába vétele, ha később közülük ketten egymás ellen kerültek, szikrázott a levegő. Nem könnyű oda állni egy olyan ember/szervezet/egyház mellé, mely több területen többeket szervezetet/embert/szakmai műhelyt vett semmibe úgy, hogy egyszerűen nem tárgyalt a másik oldallal, erőből, nyersen érvényesítette érdekeit.
Szóval a KB-tag egyrészt érti az elkeseredést, a virrasztást, mégis erősebb benne az, hogy nem ez a megoldás, a törvény nem lenne igazságosabb, jobb, ha ők bekerülnének. Másrészt nagyon rossz véleménnyel arról a működésről, amit húsz éve lát (inkább távolról), és azt is gondolja, nagymértékben az adja most a gyengeségüket, amit sokáig a saját erejüknek véltek. Nem bennük, a másik oldal tulajdonságaiban. Merthogy ez nem jó erő, akárki is használja.
Utolsó kommentek