Néhány mondat a tegnapi "Nem értik" bejegyzést elindító cikkhez:
Nagykanizsán a civilek megkeresték az önkormányzatot, és iszonyú hosszú ideig tartó tárgyalások után közösen kiötlöttek egy jónak tűnő konstrukciót, melyben minden szereplőnek (a lakosoknak is) megvolt a maga vállalása, feladata, kockázata. A nyolckerben iszonyú hosszú ideig tartó hárítás után az önki végre úgy döntött, megnézi, mi is ez. Majd úgy, hogy egyúttal le is nyúlja, és újságcikkben tájékoztatja az érdekelteket, milyen munkát szeretne idén, sőt még arról is, hogy jövőre merre menne tovább.
Sem tárgyalás, sem megállapodás, sem tapasztalat, csupán a szolgáltató politikus és hivatala azonnal megrendelővé vált. Azt azért ne felejtsék el, hogy ha valami egy jól leírható metódus szerint működik az ország több pontján, amibe itt beletojnak, majd nem sikerül a program, nehéz lesz a bérlőkre kenni. Inkább magukat kell okolni.
A normális menetrend ez lenne:
- Részletes egyeztetéseket követő megállapodás arról, ki mit szeretne, tud belerakni.
- Költségvetés (nem ússza meg a kerület pénz nélkül, de értéknövelő a beruházás)
- Részletes megvalósítási terv
- Megvalósítás (monitoringgal)
- Értékelés
- A II.-III. (sokadik) ütemmel ugyanez
Hát erről szeretnék cikket olvasni, nem a politikusi habos vágyfelhőkről.
Utolsó kommentek