"S ha mindez nem lett volna elég, engem ráadásul mint magyar költőt hívtak meg a hajóra résztvevőnek, ami rendkívüli megtiszteltetésként ért, azonban elég sok időbe tellett, amíg sikerült kiderítenem, mit jelent magyar költőnek lenni.
A magyar költő például bármikor probléma nélkül képes korának legszebb magyar verseiből szavalatot tartani ékes francia nyelven.
A magyar költő elbűvölő társalgó és elsőrangú tolmács, különösen ha arról van szó, hogy a magyar cimbalmos nem érti, mit mond neki angolul az argentin tangóharmonikás, és hogy mi baja van mindezzel a marokkói énekesnőnek, aki viszont csak franciául beszél. A magyar költő bármikor szíves felvilágosítást ad nyugat-európai útitársainak, ha az államszocializmusról kérdezik. A magyar költőnek külön kabinja van, és szabad óráiban Esterházyt olvas. A magyar költő heteroszexuális, de ha nem, az se baj, csak ne nézze olyan feltűnően a szerb hegedűst, mert félő, hogy hamarosan a Dunában találja magát.
A magyar költő tenger nélküli hajós nép fia, és mint ilyen, könnyen hajlik a melankóliára."
(Dunajcsik Mátyás)
Utolsó kommentek