Ma reggel tele a város a fehér inges kisebb-nagyobb kölkökkel, az irodából rálátni egy évnyitóra, osztályonként sorban állnak, hangszórózene, unalmasakat beszélő felnőttek. Taps.

Torontóban június végén évzárón voltam: a srácok hétköznapi ruhában ülnek a tornateremben a földön (cipőben), a tanárok állnak, minden osztályból a saját tanára keresztnevén megdicsér néhány embert néhány mondatban, gratulál neki, és átad egy oklevelet (mi onnan tudtunk az évzáróról, hogy telefonáltak előtte másfél órával, mert a gyermek is kapott egyet). Az elmenő osztály előadott valamit, aztán megnéztek egy fénykép/videó forgatagot, amin minden gyerek látszott, majd meg is kapták egy példányban, és uccu, vége az évnek. Az egész 35 perc volt, nem túl ünnepi.

És nem sípoltak a tanárok, ha csendet akartak, hanem feltették a kezüket, a gyerek meg szintén feltett kézzel jelezte, hogy oké, már figyel, mehet a szöveg.