Most válogatom az október végi, zöldítési témájú "Közelítő Műhely" anyagait, hogy egyetemi feladatot gyártsak belőle. Inkább a jövőnek írom, pontosan nem is tudom, kinek, mert a mostani évfolyam nem fogja választani ezt a témát: túl sokat kellene vele dolgozni, és túl absztrakt is neki, hogy az összefüggéseket felismerjék. Ahogy különben az önkormányzat embereinek is.

Olvasom az Alföldi György 2010-es elemzését a MNP1-ről ( php52.epiteszforum.hu/node/17619 ), és szerintem JÓ. Legalábbis valódi dolgokat ír benne, és ÍR egyáltalán valamit. Szemben az MNP2-vel és az Európa Belvárosával, amelyet már a kiégett vagy sumák hallgatás övez teljes egészében.

Érdekes és szomorú, hogy míg az MNP1-ben kulcsszerepet játszó Dömötör Tamás doktori dolgozata és cikke kiváló, problémaérzékeny munka, addig az EBP közösségi programjaiban kulcsszerepet kapott Tihanyi Dominika, bármennyire szintén rokonszenves, úgy látszik, nem tud vagy nem akar elemezni: az ő doktori értekezése alapján mintha nem venne tudomást a társadalomról és az intézményekről, akikkel dolgozik. És kettőjük közül ő az, aki jelenleg is az önkormányzat partnere...

Ilyeneket ír Alföldi:

"A legnehezebb talán az ügynökség szerepét definiálni. A ferencvárosi városrehabilitációt, amely a rendszerváltás utáni időszak legfontosabb eredményeit mutatta fel, a helyi önkormányzatnál működő Beruházási Iroda, és a SEMIX városfejlesztési társaság közösen szervezte. A józsefvárosi rehabilitáció szervezeti hátterének kialakítására nem ez a modell került alkalmazásra. A Józsefvárosban valamennyi feladatot, a műszaki-építészeti tervezéstől, a beruházás lebonyolításán, a humán-szociális programok szervezésén, és a közösségépítésen keresztül, a lakossági bevonásig, az ügynökség kapta. Ez a feladatmegosztás látszólag tehát teljes jogkört adott, de az önkormányzattal megkötött feladatátadási szerződésben jelentősen korlátozásra került az ügynökség felhatalmazása. Az évek során ezután tovább szűkültek a döntési keretek, nem utolsó sorban a polgármesteri hivatal feladat féltékenysége miatt. A szerződések nem az önkormányzat és az ügynökség cselekvési egységét deklarálták, hanem az ügynökség különálló társaságként lett kezelve, és így kialakultak olyan helyzetek, amikor az önkormányzat nem az ügynökséggel egyeztetett megoldásokat ígért meg a lakóknak.

A lakosság viszont az ügynökségre egyértelműen az önkormányzati rendszer részeként tekintett, és a hivatal ténykedését, az önkormányzati társaságok lépéseit is legtöbbször rajta kérte számon. Az emberek kialakult bizalmatlansága alól az ügynökség sem tudott kibújni, kialakított kommunikációját, ami az igények megismerésére, a türelemre, és az emberséges ügyintézésre épült, gyengeségnek ítélték több esetben. A civilek is az önkormányzat részeként, forrást biztosító szervként és nem együttműködő partnerként tekintettek az ügynökségre. Így az ügynökség munkatársai helyenként jelentős belső identitásválságba kerültek, hiszen intézményes közösségi érdekeket képviseltek, de nem érezték magukat az önkormányzat részének, közelebb érezték magukhoz az emberek értékeit, ugyanakkor az emberek és főleg a civilek úgy tekintettek rájuk, mint a hatalom képviselőire."

Persze ezen túl kellene lenni, ha 2010-ig nem, akkor azóta. De az is látszik, hogy senki nem várja tőlük, hogy szolgáltatást fejlesszenek, és kockázatos megpróbálni mozgatni bármilyen apparátust. Tehát elhinném Alföldi Györgynek, ha azt mondaná, hogy pont azt várják tőle, amit csinál.

Most hogy az intézmények fenntartásához való hozzájárulás a szociális fejlesztések majdnem deklarált célja, nem látom, hogy honnan jönne impulzus arra, hogy garantáltan fejlesszenek. Talán ha az intézmények akarnak többet dolgozni úgy, hogy senki nem kéri tőlük, és nem is akarják követni, hogy hogyan működnek, akkor lesz érdemi fejlesztés...

A "lakossági bevonás" kőkori módszerekkel tartott és meddő fórumait magyarázhatja a lehetetlen határidőkre kiírt pályázat. De az Újirány Csoport, a régi-új partner, dilettáns vagy cinikus színjátékát nem magyarázza semmi: a hétköznap munkaidőben meghirdetett lakossági workshop, ahová nem engedik be az érdeklődő lakosságot, mert magukra zárják az ajtót...

Itt pedig Dömötör Tamástól idézek ( epiteszforum.hu/matyas-kiraly-szerepzavarban-egy-kozossegi-reszvetelen-alapulo-szabadter-tervezesi-modellkiserlet-tapasztalatai )

2008-ban írta arról, hogy hol tartott a Rév8 és az önkormányzat 2006-ban, a közösségi tervező-tájépítészek bekapcsolódásakor:

"A cég a tervezés folyamatát a lakossági fórumok szintjén képzelte el, ami nem, vagy kis mértékben haladja meg az átlagos magyar gyakorlatot. A fórumokon csekély számú lakos jelent meg. Az egyeztetési folyamatot nehezítette, hogy a résztvevő lakosság száma alacsony volt, ezért a véleményképviselet legitimitása megkérdőjelezhető, a résztvevők megjelenése esetleges volt, a megjelentek csak önmagukat képviselték, ezért a véleményképviselet reprezentativitása is megkérdőjelezhető, a résztvevők mindig mások voltak, a tervezési folyamat mindig megszakadt, újra kellett kezdeni. (...) A modellkísérlet két éve során a lakossági fórumok szervezése határozott fejlődést mutatott az információterjesztés és az érdekcsoportok feltárásában, de a professzionális moderáció/facilitáció hiányát a lelkesedés és az őszinte jó szándék nem tudta teljesen kompenzálni."

És, ugye, most hol is tart...?

Itt pedig az Újirány, akik hétköznap délben és egymás között bezárkózva tartanak lakossági workshopot. Azt hiszem, ez már visszaélésnek vehető a párbeszéd-diskurzussal:

"Remélhetőleg a workshop eredményeire a 8. kerületi önkormányzat is felfigyel és esélyt kapunk arra, hogy a felállított stratégiát és a kidolgozott akciótervet beillesszük a Magdolna negyedben zajló rehabilitációs folyamatba. Jó lenne esélyt kapni arra, hogy a részvételi tervezést előkészítő akciók láncolatán keresztül egy a lakossági bevonás új alternatív módját modellezhessük, ahol az önkormányzati, civil és helyi törekvések egy platformon kerülhetnek megvitatásra és kidolgozásra. Ezért is fordítunk nagy gondot a stratégia felépítésében arra, hogy kezdetben dialógikus munkákon keresztül az adott szereplőket megpróbáljuk rávenni először a közös gondolkodásra, majd ezt követően kisléptékű akciókon keresztül eljussunk odáig, hogy felálljon egy olyan helyiekből szerveződő csapat, amelyik pl. olcsón megvalósítható utcabútorokat hoz létre a közeljövőben megújuló Teleki, Fido és Kálvária terekre, bekapcsolódva a park kivitelezésébe is. Természetesen ez csak egy példa, rengeteg van még a tarsolyunkban, amiket szívesen vitatnánk meg az ott élőkkel a hosszú távú pozitív jövőkép kialakításának érdekében."

www.librarius.hu/interju/462-szerkeszt/2452-a-parbeszed-mint-epiteszet

Csak egy rövid válasz: Alföldi valóban jól ír, jól is beszél, szerintem az elképzelései, tervei is figyelemre méltóak, a megvalósítás sokszor már sikamlósabb, aztán az egész értékelése meg végképp. Azaz ott kezdődik a probléma, ahol más - külső, függő viszonyban nem lévő, új érdekeltségeket behozós, stb. - szereplőkkel kellene együttműködni. Ez látványosan nem megy, most már úgy tűnik, nem is cél.
Pl. a mostani MNP-ről semmi konkrét infó a pénzen kívül. Ezzel a fejlesztő rév8 erősen segít valamit, amit nem tartok jónak. A folyamatot nézve sem, és az eredményeit látva sem.

Köszi. Feljegyzek még egyet, legyen meg itt, aztán majd visszatérek rá.

Nekem most az Erdélyi utcai suli lett a botránykő, ezt szeretném továbbvinni bármilyen párbeszéd és fejlesztés felé, ha van rá fogadókészség, és nyomásgyakorlásra is gondoltam, ha esetleg nincs. Egyetemi műhely, civil beadvány, bármi lehet. Róluk ezt írja Alföldi György 2010-ben:

"A tér megújítása kapcsán az egyik legerősebb intézményi kapcsolatnak a közelben álló iskolával kellett volna lennie, ezért már a folyamat elején megpróbáltuk kiépíteni az együttműködést, amely mostanára sajnos megfagyott, részben az itt is uralkodó ágazati szemléletnek, valamint a többször változó iskolaigazgatóknak köszönhetően."

Amit szintén értek: éppen ennyire akart részt venni a fejlesztésekben a többi intézmény is, ha bárki beleszólna abba, hogy mit kell csinálnia.

Van viszont egy fenntartó, aki/ami elvileg nem viselkedhet úgy, mint ha csak kibic volna. Illetve volt egy fenntartó, és hogy ezután hogy lesz, azt nem tudjuk, illetve több lehet a változatlanság, mint a változás - vagyis az aktualitásukat nem vesztették a korábbi tapasztalatok. Nevezetesen, hogy a fenntartó, néhány mánián kívül, melyek egy része ráadásul szimbolikus - az égvilágon semmit nem akar. Nagy tévedés, hogy a kerületi fideszes politikusok erőskezű ágazati vezetők: gyengék voltak mindig is.

Úgyhogy logikus, hogy a negyed jövőjét leginkább meghatározó intézmény, az iskola végig alig vett részt a fejlesztésben, és amennyire részt vett, annak sincs köze a fő feladatához, az osztálytermi munka eredményességének javításához.

Márpedig ebben az iskolában, a létező és egyetlen rendszeres és megbízható országos mérés szerint, a nyolcadikosok jelentős része nem képes megérteni egyszerű szövegeket és egyszerű logikai összefüggéseket. Vagyis lényegében nem tud semmit, amivel a munkaerőpiacon valaha esélye volna boldogulni.

Az önkormányzat nem hogy nem foglalkozik ezzel, hanem sok év óta tétlenül néz egy ellentmondást. Az iskolának érdeke volna, hogy kimutassa, hogy a tanulói milyen arányban jönnek szegény és képzetlen családokból, mert azzal némileg magyarázhatná a rossz kompetenciamérési eredményeket. Ámde ha ez világos volna, az ráirányíthatná a figyelmet a hasonló témájú, de adminisztratív szülői nyilatkozatok megbízhatatlanságára. Ami pedig az önkormányzat sokkal fontosabb érdekét sértheti, mint amennyire az Erdélyi utcába zárt gyerekek sorsa érdekli. Nevezetesen a szegény és problémás gyerekek elosztásának témáját a környék iskolái között: a szülők reakcióit, a többi tantestülettől elvárt felkészültséget és erőfeszítést a pedagógiai feladatok megoldására. Egy csomó ember hangulatát, amivel a felkészületlen és ambíciótlan önkormányzat nem tud mit kezdeni.

Már ez is elegendő magyarázat lehet, hogy az Erdélyi utcai iskolán az égvilágon semmit nem kérnek számon semmit. Az iskola évek óta magyarázza, hogy ő olyan rossz viszonyban van a szülőkkel, hogy nem tudja rávenni őket arra, hogy a kompetenciamérés családi háttérre vonatkozó kérdőívét kitöltsék. Egyáltalán, hogy rossz a viszony a szőlőkkel. Anélkül hivatkoznak erre, hogy beszámolnának arról, milyen technikákat tanulnak a magyar és külföldi gyakorlatból, amelyek a szülői kapcsolatokat erősítik illetve a tantermi munkát fejlesztik.

Az iskolától senki nem kéri számon, hogy miért nem vettek részt az elmúlt években a magyarországi iskolákban végzett szolgáltatásfejlesztésekben. Az látszik, hogy a fenntartót az érdekli, hogy felügyeljen iskolaidőben a szegény gyerekekre, hogy ne más iskolában legyenek, hanem ott. Mintegy kárpótlásként pedig, minden "plusz" erőfeszítéstől (ami pedig a pedagógiai munka fejlesztéséhez nélkülözhetetlen volna) kímélik a tantestületet. És szocialista vagy fideszes kerületi politikus és ágazati vezető, egyre megy.