Napok óta a fejemben van, hogy írjak az autósok téli kerékpár-felejtéséről, azaz arról, hogy hány fele kell figyelni, mert már/még nem számolnak a bringásokkal. Aztán letettem róla, de ma olvastam egy cikket a "harcról". Nem gondolom annak, használom mindkét eszközt, ami leginkább zavar, az az erőfölénnyel való visszaélés. Az autósok egy része nagyon magabiztosan arra számít, hogy a bicajos félti az egészségét, arra meg nem, hogy közben persze ideges lesz, és háromszor is leveri ezt. Az írásban érdemes megnézni, ki beszél arról, hogy veszélyben érzi magát, és ki arról, hogy zavarja mások viselkedése.
Torontóban az autós úgy megy ki az úttestre, hogy megáll és körülnéz a járdánál is, és a kerékpáros sávnál is. Itthon kidugja a kocsi orrát, aztán lesz ami lesz. Valahogy az lenne a fontos, hogy ne verseny legyen a közlekedés, hanem együttműködés. Gyalogos-bicajos-autós között, bár ezek is csak szerepek, amik keverednek, így ez az egész vita értelmezhetetlen. Hacsak nem visszük más szintre.
Utolsó kommentek