Néhány hete több csatornán - mára egyre intenzívebben - fut felém a kérés, hogy a rossz kormány gonosz szabályai miatt Iványi Gábornak sok ezer egyháztagot kell produkálnia, és legyek én is (papír)metodista. Ugyanis csak így válhat itthon újra egyházzá. Ha és amennyiben ezt követően a politika úgy dönt, hogy el/befogadja a metodistákat.
Na ez tipikusan az a történet, amitől nagyon messze maradnék, rengeteg ok miatt. Ezek közül messze nem a legerősebb a sajátos tagtoborzás. És kérdőjellé görbülve olvasom, ki mit ír erről az egészről, hogyan lehet végletesen leegyszerűsíteni a "ki szignózza, no és ki nem" kérdésre ezt az egészet.
Annyira vagyok képes, hogy néha elolvasom, hol tart az ügy, de még azt sem érzem, hogy bármelyik eredményt szívesebben látnám, mint a másikat.
Inkább cirkusz és pénz, mintsem vallásszabadság. Persze most erősen (és felszínesen) utóbbi, de szerencsétlenségemre emlékeim is vannak. Ha nem lesznek, gyorsan dönteni fogok:)
Utolsó kommentek