Pár napja eszembe jutott, hogy a kerületi önki által kitalált és sok pénzzel (saját cégeken keresztül) finanszírozott Dankó utcai időszakos nappali melegedő milyen jó példa arra, hogy rossz gazdái a közpénznek. Nem a meglévő erőforrásokat hasznosítják (szociális ellátók, ingatlanok, stb.), hanem készítenek egy fix tervet, majd azt valósítják meg.
Így lesz drága és embertelen minőséget kínáló, ráadásul a városüzemeltetés által fenntartott egy szolgáltatás. E helyett ha költségérzékeny és rugalmas problémamegoldó (esetleg tanuló, bár ez szitokszó lehet az önkinél) lenne a szervezet, szépen végigmodellezett volna több forgatókönyvet (rászorulók száma, hőmérséklet, meglévő erőforrások allokálása, hiányzók pótlása, stb.), majd szép csendben, olcsón és humánusan megvalósította volna. Amennyiben ez a terv jó, a vezetőknek ki se kell nézniük az ablakon, mert minden működik magától. Sőt, ha a szervezet jó lenne, még jobban is menne minden, mint a konkrét vezetői döntések mentén.
Kicsi, savanyú, drága, de a miénk. Meg főleg a mi cégeink jól jártak, és még cikket is írtak róla/rólunk. A többi meg le van szarva.
És ez csak egy példa a sok közül.
Utolsó kommentek