A Központi Bizottság tagjai is emberek, felelősségteljes munkájuk mellett magánéletük is van, a következő történet utóbbiból származik.
A KB-tag 5 éve iwiw-felhasználó sok ismerőssel, közelivel-távolival, köztük olyanokkal, akik több mint 14 éve elhunyt édesanyjának kollégái voltak. Nincs velük napi-heti-havi barátkozás, de wiw-es ismerősök, karácsonyi képeslapok címzettei. Egyik nap a KB-tagot ismerősként jelöli be a saját édesanyja emlékére létrehozott friss felhasználói profil, melynek meghívója az egyik exkolléga mára felnőtté cseperedett gyermeke. A halott anya évek során középkorúvá vált gyermeke nem örül ennek, kicsit mérgelődik, majd minden jóérzése ellenére levelezni kezd a korban hozzá közel álló "meghívóval", jelezve neki, hogy nem szeretne ismerőse lenni egy emléknek, ehhez nincs köze a wiw-es ismerősi körének. Ezért nem is jelöli be ismerősnek az emléket.
A "meghívó" saját édesanyjára hivatkozik, hogy ezt ő találta ki, és milyen fontos volt neki. A KB-tag jelzi, hogy akkor beszél vele, és elmondja, hogy ez nem jó így. A "meghívó" kéri, hogy várjon vele, inkább megtenné ő, mert nagyon aggódik érte. Még néhány e-mailváltás, a KB-tag egyre udvariasabb, majd egy levelére már nem kap választ.
Így a KB-tag hetek óta úgy lép be a wiw-re, hogy visszaigazolatlan ismerősként ott látja anyja emlékének profilját, mely szorgalmasan gyűjti ismerőseit, időközben virág is lett fényképként. Egyre rosszabb kedvű ettől.
Közben nem teszi fel a (talán gyógypedagógus végzettségű) "meghívónak" a kérdést, hogy miért nem jelezte előre a tervezett lépést, miért keni az egészet édesanyjára, miközben ő is aktívan részt vett ebben, és azt sem, hogy miért nem válaszolt érdemben, később meg sehogy. A KB-tag beletörődött abba, hogy vállalnia kell, nem ismerőse az emléknek, azt azonban nem tudja megtenni, hogy jelezze a gépháznak, nem valós személy a felhasználó.
Ugyanis ezt a kérdést jelenleg nem tudja eldönteni.
Utolsó kommentek