Tegnap megint beszóltak a KB-nek - most rosszat -,  illetve beírtak egy korábbi posztja kapcsán, egy másik blogon, rendesen csípőset. Reagálásként a KB  írt oda egy megjegyzést, mellyel igazát próbálta bizonyítani, azt onnan gyorsan kitörölték. Közben e-mailben mindenféle lüke jelzővel illették. A KB úgy véli, mindez azért történt, mert a reá mérges úriember számára rendkívül rossz érzés az, hogy valami olyan íródott le, amit ő egyébként nem akart vállalni. (Persze, ahogy ez lenni szokott, a nézeteltérés a felszínen nem ez, hanem más, most éppen a "neked mondtam, miért írtad le" kérdéskör. A KB-tag úgy gondolja, egyértelműen jelezte, hogy írni fog erről, emellett pedig név nélkül tette. Mondjuk azt álmában sem gondolta volna, hogy ebből ez lesz.)

Az már a dolog sajátos pikantériája, hogy a történet végül a "beíró" saját bejegyzésével vált pontosan beazonosíthatóvá, ráadásul az egész messze nem annyira fontos, amennyire ő gondolja. A KB ugyan buta helyzetbe került, mert igazát egyszer a másik blogon bár bizonyítani próbálta, ez nem sikerült, és persze itt most újra feltehetné az ominózus párbeszédet, hogy érthető legyen, mit miért is írt, de nem teszi. Az érintettet úgysem győzi meg, ez kiderült a levelezésből, másokat meg valószínűleg nem érdekel. Ha mégis, jelentkezzenek, aztán leírja.

A KB az eset kapcsán megállapítja, hogy továbbra sem nagyon tud  mit kezdeni az önmagukat tévedhetetlennek gondoló, egyúttal véleményüket kissé agresszíven abszolút igazságként tálaló emberekkel. Az igazat megvallva az is zavarja, ha az interneten ilyesfajta "letiltás" érvényes némely bejegyzésekre, de azt belátja, hogy a saját honlapján mindenki úgy kertészkedik, ahogy akar.