Tegnap délelőtt írtam egy WB-posztot, amit élesítés előtt inkább kitöröltem, nem akarván gerjeszteni valami gusztustalan dolgot. Mert előtte megnéztem a cigánykéselős bejegyzéseket, az informálatlan, de természetesen rettegő fiatalok beírásait, és egy rémes videót a rendezvény egyik aktorával.
Aztán persze gerjedt önmagától.
Most már persze másmilyen bejegyzés születik, inkább talán arról szól, amit ez az egész rendszerszerűen jelez. Arról, hogy a dolgok jelen állása szerint néhány ember - az egymásra is mutogató házigazdák és szervezők - fogják elvinni a balhét.
A kerületi önkormányzat már nyomja a bérlőkre a felelősséget, mondván, játszottak a törvénnyel, ezért ők tehetetlenek voltak. Mától persze nem lesznek azok, miközben a törvény tegnap nem változott. Ha a jegyzőnek valóban nincs lehetősége ellenőrizni azt, amit elrendel, akkor nincs értelme a munkájának. Ugyebár teljesen életszerűtlen, hogy egy többszintes hodályban 300 ember szórakozzon, meg az is, hogy nincs net az önkormányzatnál, így tudhatnának a bulikról. Aztán ott vannak köztéri kamerák, ha néznék, csak feltűnhetne a rendőrségnek, hogy háromezren arra tartanak.
Manipuláció következik, csupán némi tapasztalat támasztja alá: Van egy ilyen-olyan rendszer, esetünkben szórakozóhely-engedélyeztetés, működtetés. Az engedély gyakran elválik a való világtól, ez mindenkinek egyszerűbb és jövedelmezőbb, mivel valamire azért szól, aztán lehet mást csinálni, úgysem ellenőrzi senki úgy, hogy ne tudna róla a fél kerület. Az egészben csupán az a baj, hogy csak a szórakozni vágyók és a tulaj viszi a bőrét a vásárra. Előbbiekre persze ráfoghatjuk, hogy keresik a bajt, mert minek mennek oda, ahol már tengernyien vannak, meg úgyis drogosok. (Apropó, vajon mi lesz az otthagyott ezernyi táskával, kabáttal, ugye nem nyúlkálnak bele a rendőrök?) Utóbbi meg azonnal lenyúlós, profitéhes felelőtlen gyilkossá válik.
De lehet-e bízni abban az államban, ami hiba esetén nem rendszerproblémát keres, hanem csupán egy felelőst, és egyszerű megoldást: a szigorítást. Nem hasonlít-e ez rémesen az önbíráskodás logikájára, ami az önhibát eleve kizárja?
Kérdések:
- Miért nem tudjuk, hogy hány ellenőrzés volt itt? (meg érthetően mondja már el valaki, mi ez az engedély vs. regisztráció történet)
- Miért nem sípolt egy jegyző sem eddig, hogy szerinte életveszélyes jogszabályok szerint kell tehetetlenkedniük?
- Miért van az, hogy a politika (polgármester) közli, őrizetbe vételben bízik, majd estére öt ember lecsuknak? Több-e ez annál, hogy a bosszúéhes népet gyorsan ki kell elégíteni?
A felelőtlenség több oldalról is tetten érhető, persze néhányan támadva védekeznek, és jó esélyekkel indulnak ebben a játékban. Engedélyezni, ellenőrizni, elérni azt, hogy normális szabályok legyenek, és betartsák azokat, használni a nyilvánosságot, ezek is kellenének, nem csak a szar tologatása másra.
Pedig lenne állami feladat: pszichológusok, segítő szakemberek tucatját kellett volna beélesíteni, telefonszámot közzé tenni, személyes találkozást biztosítani, hogy a fiatalok ezrei fel tudják dolgozni azt, ami történt velük, és azt, amit éreznek. Meg arról beszélni, ki mit tud a tömegpánikról, tömegpszichózisról, lehet-e tenni valamit, ami ezek következményeit csökkentheti. Most úgy tűnik, mindez kevésbé fontos.
Egy halál is sok(k) és felesleges, az azonnal vért kívánók mégis kicsit megnézhetnék, hányan halnak meg úgy, hogy abban emberi és rendszertényező is szerepet játszik, és ebből mikor mi következik.
Nem biztos, hogy megoldunk bármit csupán a szigorítással, a partnerség, közös felelősség kérdésével is szükséges lenne foglalkozni.
Utolsó kommentek