Hmmm... Nem túl harcos a blogger-csapat, tán bennük is felmerült ez-az mostanság az ilyen ügyekkel kapcsolatban...

Azt a jóst pedig, akinek a jóslatai igen nagy arányban jönnek be, úgy hívják: tanácsadó. Van ilyen szakma...

És ezt a kis mondatocskát is hadd ajánljam figyelmébe: a felnőtt civilt magyarul politikusnak hívják...

Az utolsó mondat ugye vicc? Itthon és Öntől más nem lehet:-)

@bizottsagiirnok: Humorocska, de ha elkezdeném felsorolni azokat a politikusokat, akik civil szervezetben alapoztak, a magyar politikai élet teljes spektrumának kétharmadát felsorolhatnám...

És? Ez mit bizonyít? Vagy jobb az originál?

Humorocskám hátterét, a realitást mutattam csak meg, más cél nem volt.

Ha megnézzük, akkor a legtöbb elismert civil szervezet vezetői előbb utóbb kikötnek a politikában.

Vezetési és élettapasztalatot visznek a politikába, úgyhogy nekem ezzel semmi bajom. Bajom csak azzal van, ha még akkor is civilt jáccanak, ha már politikusok.

Az már kiderült, hogy azt gondolja, ez egy éles váltás, számon is e logika mentén kér. Nem mindenki szerint van így, szerintem sem. De ezt már tudjuk.

@bizottsagiirnok: Valaki vagy politikus, vagy civil, e kettő ugyanis definíciószerűen is a másik antinómiája. Ez kivételesen nem a ki hogy látja kategória, hanem a szavak egyszerű, és közelfogadott értelme.

A politikus a közélet katonája, a katona meg éppenséggel a civil ellentéte párezer éve...

Vagy éppenséggel mondhatom úgyis: attól, hogy valaki szerint a gravitáció relativizálható, még nem ajánlott a tizedik emeletről kilépve kipróbálni...

A politikus katona? Ez jó, újabb vicc, ahogy a "közelfogadott" is. Ma mókázunk, úgy tűnik.

@08.szabogabor:

Lesley-nél részletesen, itt sommásan annyit: Ön mondjuk négyféle lehetséges szerepről beszél közügyekben, ezzel szemben van negyven vagy száz. A jól működő országokban mindenképp, nálunk kevesebb, részben csak kezdeményekben, és kicsit zavarosabb. De négynél mindenesetre sokkal több.

Nem baj, ha mindenről ugyanaz a pár mondat jut eszébe, a reflektálatlan mantrázás viszont nem a tanácsadó szerepe, hanem a manipulátoré vagy az automataszerű kommunikátoré. A következő lehetőségeket látom:

a) Tényleg nem ért meg többet a szerepek sokféleségéből, mint kb. a nyolcvanas évek második felében az MSZMP ideológusai.

b) Valaha értette vagy képes lett volna megérteni, de 10+ év a magyarországi politikában egybitessé varázsolja az embert.

c) Érti, vagy legalábbis jobban érti, mint mutatja, a megbízása viszont egybites egyszerűségű, gondolkodást helyettesítő mankók terjesztésére szól.

Persze, hogy a civil szervezetekből sokan kerültek a hivatásos politikába, sokan viszont nem. Persze, hogy sok a szereptévesztés, mint ahogy a folyamatosan reflektált és jól menedzselt szerepkonfliktusok is. Tudja, hányféle szerepkonfliktust lehet még jól vagy rosszul kezelni? És mi következik abból? Reflektálni konkrétumokra lehet, ami az egybitesnek, ahogy fogalmazott, "púder". Hallott már például a kollegiális megsegítést és ellenőrzést szolgáló eljárásokról a különböző szolgáltatási területeken? Esetmegbeszélésről? Problémamegoldó csoportokról? Szupervízorról? Coach-ról? Deliberációról? Ezeket hová teszi a tipológiájában?

Javaslom, döntse el, hogy ön egybites manipulátor-e, vagy tanácsadó azokban az ügyekben, amiket egyszer itt felsorolt. Az első esetben semmi gond, de akkor úgy is fogják kezelni. A második esetben reflektáljon, ha szükséges, tanuljon, és úgy keménykedjen, és komolyan fogják venni, legyen akármilyen kritikus és kemény.

@08.szabogabor:

Fogadjuk el feltételesen, hogy a politikus katona. Persze nem, és a hatékony katonai szervezet is lényegesen más, mint ami több évtizedes emlékképek alapján él sokak fejében, de tegyük fel. Érdekelne a véleménye a következőkről:

1. Kitől kapja a parancsot?

2. Előfordulhat-e, hogy több személynek kell megfelelnie? Ilyenkor mi a teendője?

3. Mi a viszonya a törvénynek és a parancsnak? Mi védi meg később, ha törvénytelen parancsot teljesít?

4. Mit csinál, ha egy helyzetre nincs parancs?

5. Az absztrakt modelleket gyakran eseteken keresztül lehet megvilágítani, én is mondok egyet. A vajdapéter-csomagnak ugye több ügye közvetlenül nem az enyém, csak szembe jöttek. Az egyik ügy az egykori alpolgármesteré, a jelenlegi polgármesteré, és ugyan a Golgota tér évekig tartó teleszemetelése ihlette, de arról szól, hogy Kocsis Máté szerint lehetséges, hogy az érintett üzletek egy részének már a megnyitása is jogsértő volt, és ezért vizsgálatot kezdeményez. A jegyző nem végez vizsgálatot, bejelentésre nem reagál, a munkáltató figyelmeztetésére sem reagál. Közben az üzletek vígan működnek tovább, sőt építkeznek a téren. Kocsis Máté újra közli, hogy vizsgálatot kezdeményez az üzletek megnyitásának jogszerűségéről. Szabó Gábor közli, hogy a vizsgálatok károsak, és Kocsis Máté valójában semmilyen vizsgálatot nem akar.

Melyik állítás az igaz?
a) A parancsnok Kocsis Máté, a vizsgálatot elvégezték, csak az eredményt nem közlik.
b) A parancsnok a jegyző, ha nem akar vizsgálatot, akkor nem lesz vizsgálat, hiába indíttat Kocsis Máté.
c) A parancsnok Szabó Gábor, ha nem akar vizsgálatot, akkor nem lesz vizsgálat, hiába indíttat Kocsis Máté.
d) A parancsnok Kocsis Máté, azért nem indult vizsgálat, mert valóban nem indíttatott, csak azt mondta, méghozzá kétszer is.
e) A parancsnok Szabó Gábor, a vizsgálattal nem tudni, mi történt, neki viszont joga van az önkormányzat nevében össze-vissza beszélni.

Nos?

Első beírására: köszönöm a tanácsadói munkakör cizellált feltérképezését, és azt, hogy sokévnyi kínlódás után végre megtudtam, hogy mi is a tanácsadó feladata;)

A másodikra: a hatékony katonai szervezetek normái valszeg számomra jóval ismertebbek, mint az Ön számára, dehát ugorgyunk. Ön mostanában már mindenhez jobban ért, a tanácsadói feladatkörtől a hadszervezésig. Fölhívom azért a figyelmét, hogy a menedzsment, mint tudományág alapjait Sun Tzu és Clausewitz fektették le, úgyhogy tényleg nem árt némi ismeret erről a fogalomkörről.

Majd megválaszolom a kérdéseit tételesen is, ám annyit előzetesen: a kérdések önmagukban bizonyítják, hogy vagy Önnek nincs fogalma sem, hogy milyen egy profi hadigépezet működési rendje, vagy rólam feltételezi ezt...

@08.szabogabor:

Első beírás:

Várom a visszajelzését, hogy ha a felsorolt tevékenységek és szerepek megvannak önnek, akkor hogyan helyezi el őket a rendszerében, ahová a közügyekbe és a közszolgálati szervezetek működésébe való beleszólás összes lehetőségét teszi valahogyan.

Egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy ami nem a szembenállás logikája, az nincs meg önnek. "A politikusok" együttműködése is leginkább "a civilekkel" szembeállítva. A kerületben újabban erősödik "a másik kerület" is mint ellenségkép.

Második beírás:

A hatékony katonai és rendvédelmi szervezetekből az alapokon kívül nekem csak pár újabb elv és program van meg. És a missziókat megjárt, külföldi társszervezetekkel együtt dolgozott egyenruhások néhány beszámolója. Úgy látom, ugyanaz a kultúrsokk éri őket, mint akik más közszolgáltatásokban rendelkeznek összehasonlítással.

A hadtudomány és a stratégiagyártás klasszikusai az önék teljes egészében, dehogy merészkedem oda! Engem olyan részletek érdekelnek, hogy hogyan fognak tudni együttműködni, előre nem begyakorolt problémákat megoldani, a hibákból tanulni, a környezetükkel kommunikálni, amire, amennyire tudom, a hadseregben és a rendvédelemben is fokozott igény mutatkozik. A közterület-felügyeletet pedig nem is hadigépezetnek képzelném el, és olyan dolgok megszervezését várnám a vezetőtől, hogy mondjuk udvariasan és eredményesen figyelmeztessenek, és erről valamiféle visszajelzést is kapjanak, különböző konfliktushelyzeteket kezeljenek, vagy mondjuk... lehessen számítani rá, hogy a bejelentés nem tűnik el.

A tételes válasz előtt: Isten ments, hogy a hadseregben alkalmazott függelmi szabályok ismertetésével töltse az időt! Ebből engem a politikus-katona analógia érdekel, és nem a stratégiagyártó politikus, hanem egy körzeti képviselő vagy egy szakbizottsági tag. Az egyiknek nyakára járnak a lakosok, és mondjuk nem csak egyéni ügyekben, hogy például a polgármester hülye érvvel utat akar szélesíteni, vagy a balesetveszélyes tábla bejelentését a hivatalban nem hajlandók fogadni. A másikat mondjuk a saját intézmények szakemberei traktálják a problémáikkal, sőt "kívülről" is jöhetnek kérdések és javaslatok, lásd az átmeneti segélyezést. Ezekre vonatkoztak a kérdéseim, és a végén a konkrét sztori: mit csináljon az adott helyzetben a képviselő-katona?