Most már bizonyos, hogy így van. Hosszú út áll előttünk romák előtt! Még mindig Csipkerózsika álmunkat alusszuk, és várjuk a szép szőke herceget, fehér lovon, hogy ébresszen fel minket, és legyen körülöttünk minden virágokkal teli, mézzel, és tejjel folyó Kánaán.
Hittem, hogy békésen, erőszakmentesen meg tudjuk vívni saját hitünk segítségével, hogy igen Idetartozunk! Magyarország, állampolgáraid vagyunk! Lehet belőlünk bármi ebben az országban. Még polgármester is! Akár Gyöngyöspatán is! Bármilyen oldalszél is akar minket elhessegetni, akkor is végig csináljuk, végig küzdjük! Igen, a küzdésben az is benne van, hogy nem mi fogunk nyerni, még akkor sem, ha ezzel lehetne a legjobban bizonyítani, hogy alkalmasak vagyunk egy településvezetői szerepre is. Ifjú Farkas János hite, meggyőződése, kiállása a helyi közösségért a nehéz napokban példa volt mindannyiunk számára, akik követtük a helyszínen, vagy távolabbról az eseményeket. Volt egy tartása, ami megingathatatlannak látszott. Hite volt a közössége igazában, hite volt önmagában.
Mikor hallottam, hogy elindul az időközi választásokon-, örültem. Nem volt kétségem, hogy lesznek ellenfelei, lesznek többen, akik indulni fognak. Nyugodt voltam, mert a roma közösség egységesen felsorakozott mögötte. Megértették helyben az emberek, hogy csak így lehet! Odaállni- odaszavazni, hinni abban, hogy olyan emberre teszik majd le a voksukat, akik őket képviseli, és persze a település egészét is egyben. Olyan ember, aki már bizonyított fiatal kora ellenére is. Emberségből, elköteleződésből a józan többség felé is.
Számomra ez a választás nem a győzelemről, hanem az összefogásról szólt! Arról az összefogásról, amelynek János volt a központi alakja.
Szombaton délelőtt kedves barátommal egy Emléklap szövegelését fogalmaztuk meg számodra. Reménykedők voltunk. A vasárnap mindent el fog dönteni, mondtuk egymásnak. Tudunk e összefogni, együtt szavazni, vagy hagyjuk, hogy szétfújjon bennünket a szél, mint ahogyan már sokszor tette ezt velünk az elmúlt két évtizedben.
Izgatottan vártam az eredményeket. Vasárnap aztán hidegzuhanyként ért a hír. Nem értettem, nem akartam érteni! Már megint sikerült! Valaki visszalépett, akinek élen kellett volna járnia, hirdetve, hogy hisz a demokráciában, hisz saját közösségében.
Kinek az érdeke volt? Kérdezem magamtól, és tudom is a választ! Míg így lesz, soha nem fogunk tudni, előbbre jutni! Megint megetettek bennünket! Még mindig tudunk hinni! Bár már sokszor és sokféleképpen rúgtak belénk, de mi nem tudunk tanulni belőle! Amíg így lesz, kiszolgáltatottak leszünk, bárki képes lesz minket megosztani!
Kedves János barátom! Nagyon bíztam benned, hogy végig bírod! Még akkor is, ha belülről úgy érezted, hogy nem tudsz győzni! Kishitű voltál magaddal szemben! Mindenképpen nyertél volna, azzal, ha végig küzdöd ezt az emberfeletti megpróbáltatást! Tudom, hogy az volt! Bizonyítottál volna a helyi közösséged számára, felénk, akik távolról , de nagy szimpátiával segítették a munkádat, és a többség felé is! Itt van egy tanult ember, aki lokálpatriótaként vállalja egy település vezetését.
Nekem ez volt a fontos ebben a választásban, hogy a helyi közösség nem húzta be fülét, farkát, hanem kiállt egy reményteljesebb jobb élet reménye mellett Gyöngyöspatán. Hiszen megtapasztalta a három hónapos mindennapos félelmet, rettegést, és megaláztatást.
Sok évvel ezelőtt kaptam egy Roma Polgárjogi díjat, melynek az első sora így szól az Emléklapon” Örül a szívünk, büszkék vagyunk Rád testvérem”
Ezt akartam Neked elküldeni vasárnap este a szavazóurnák bezárását követően, de még az eredmény előtt.
Most azt tudom mondani: „ Ezt a terhet viselned kell”, akik ezt tudták tenni veled egy nappal a választás előtt, pedig mélységen szégyelljék magukat!
„Hosszú út áll előttünk” Most már bizonyos, hogy így van. Hosszú út áll előttünk romák előtt! Még mindig Csipkerózsika álmunkat alusszuk, és várjuk a szép szőke herceget, fehér lovon, hogy ébresszen fel minket, és legyen körülöttünk minden virágokkal teli, mézzel, és tejjel folyó Kánaán. A szőke herceg megérkezett. Lesz rend, csendőrség, félelem, és békétlenség, A virágokkal teli békés, időszak reménye jó hosszú időre elveszett.
Berki Judit
(A levél címzettje a gyöngyöspatai polgármester-választás utolsó pillanatban visszalépett roma jelöltje. Itt a szerző engedélyével olvasható.)
Utolsó kommentek