A jóvárosi honlapon tegnap reggel óta olvasható egy történet (itt, "Jellem" címmel), aminek egy aspektusára reagálnék. Mégpedig arra, amikor a korábbi önkormányzati dolgozó (politikus, polgármesteri tanácsadó, későbbi JVSZ-igazgató) arról ír, hogy az általa vezetett (és jelenleg résztulajdonolt) szórakozóhely épp abban az utcában volt, ahova a palotanegyedi felújítások egyikét - sétálóutcásítás - legelőször tervezték. Ezt ő mihelyst észrevette, azonnal szólt az alpolgármesternek és a polgármesternek, hogy ne legyen már így, "mert az isten se mosná le rólam, hogy azért lett sétálóutca a Szentkirályi, mert épp ott van a Szabó kocsmája." Le is vették a lista elejéről, ma sem sétálóutca.

A történet pozitív példaként lett leírva, ellentétben a szocik kerületi irodájának kocsmásítási - vélt vagy valós, de ez mindegy is - szándékával.

Van azonban egy másik, és szintén nem lényegtelen olvasata ennek az egésznek: a Szentkirályi utca fejlesztése, vagy annak elmaradása nem függhet attól, hogy egy kocsmáros befolyásos-e a polgármesternél, vagy sem. A sztori igazán szép akkor lett volna, ha azt olvasom, miért olyan kerületben vállalkozik a helyi politika egyik nagyágyúja, ahol - legalább hivatalosan - semmilyen érdekeltség, összekuszálódás nem fedezhető fel. Ugyanis azt szeretné, hogy véletlenül se lehessen rásütni, jobban érvényesít érdeket, mint mások. És ezt követően jobb helyen lenne Kósáné elhíresült mondata, miszerint "nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani", mint a mostani sztori végén.

"Én így viselkedtem saját kocsmám kapcsán a kerületi tervekkel és pénzekkel kapcsolatban." - összegez Szabó, és miközben értem a tanmesemondás célját, és egyet is értek vele, a példát egyáltalán nem tartom jónak. Mert probléma, hogy bármilyen előjellel így bele lehet nyúlni a dolgokba.