Néhány napja felvettem a földről Spiró Tavaszi Tárlatát, és azért kezdtem el olvasni, mert alig emlékeztem belőle valamire, csak az érzés maradt meg, mely szerint ez nem az én könyvem. Mára azzá vált, ehhez talán két évet kellett az ágyam mellett várnia, de jó, mert most már mehet a polcra.
Megértettük egymást.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek