Ebben a sorrendben érték élmények a KB-tagot tegnap. Délután elment meghatalmazással felvenni egy Argentínából érkezett levelet. Az eredeti címzett egy olasz fiú volt, akinek nincs magyar igazolványa. A postán a KB-tag tartott attól, hogy hosszas magyarázkodásba kell kezdenie, és úgy vélte, a siker sem biztos. Ehhez képest megérkezésekor két sort látott, az egyikben hatan, a másikban ketten álltak, és mivel nem tudott különbséget felfedezni az ablak feletti táblácskákon, a rövidebbet választotta. A postás néni a lakcímkártya láttán elmesélte, hogy a bátyja is ott lakott a 80-as évek közepén, ahol most a KB-tag, meg hogy neki is arra volt az első lakása, és mindkettő bérleti jogát egyszerre "vették" (ügyintéző - akinek a neve is elhangzott - lefizetésével összesen 140 000 Ft-ért, hozzá téve, hogy semmi sem változott azóta), meg hogy mennyire szerette a főváros legszegényebb kerületét.
Aztán megkereste a levelet, további szép napot kívánt, és azt is mondta, jöjjön máskor is a KB-tag. A meghatalmazáson nagyvonalúan átfutott, a KB-tag ezért cserében pedig azt nem tette szóvá, hogy a levél erősen megrongálódott, láthatóan "visszaragasztott" volt. Egyrészt Argentína messze van, és ott esett szét (a ragasztószalagon lévő feliratból látszott) másrészt nem akarta ezt az élményt elrontani.
Este cseh baletten járt a KB-tag, tetszett neki, és arról nem azért ír bővebben, mert érdektelen volt, és nem azért, mert egyáltalán nem értette, hanem mert nem műkritkus. Viszont sok gondolat jött-ment a fejében közben, aminek örült, így egyszerre látott szépet, és jutott előre kicsit.
(Persze az igazán bulváros cím Balett a postán lett volna, csak hát nem igaz.)
Utolsó kommentek