A KB mostani bejegyzésének szerkezetét Gothár Péter Idő van című filmje adja, pontosabban az része, ahol egy trabantban (talán libafoszöld) Lázás Kata sorolja férjének (Zala Márk), hogy házasságuk éveiben mi volt jó, és mi rossz. Aktualitása ez, meg az, hogy a KB egyik kedvenc filmje, még régi (és nem boldog) katona-korában mozigépészként filmtekercsenként sokszor megnézte, hogy "jobban láthassa".
Szóval tegnap:
jó volt, hogy az aznapi határidős pályázatot már kora délelőtt sikerült befejezni,
jó volt, hogy új kollégákkal lehetett megismerkedni,
nem volt jó, hogy hazafelé a KB-tag a józsefvárosi rendőrség előtti mozgássérült-parkolóban egy Porsche-terepjárót látott állni - rokkantigazolvány nélkül,
az sem volt jó, hogy le akarta fotózni, de a nyitott ajtaja láttán elmúlt a mersze, mert a fekete üvegek miatt nem látta, ki(k) ül(nek) benne,
az már jó volt, hogy épp egy rendőr jött ki az épületből, aki udvarias köszönés után arrébb küldte a böszme nagy autót,
jó volt az esti balett is, sőt, jobban tetszett, mint az egy nappal korábbi (A KB nem gondolta volna, hogy még egy balettban is lejöhet, mennyi önreflexióra képesek a csehek, de az is meglepte, hogy a tömzsi, szőrös, maci-alkattal balettező pasas felléphet akár fehér tüllszoknyában is, akkor is jó táncos marad.),
nem volt jó, hogy az előadásra érkező cseh nagykövet kék BMW-je a Művészetek Palotájánál a lezárt utat a füvön kerülte ki, miközben így csupán 30 méterrel mehetett közelebb az épülethez, és sem a követ, sem neje nem mozgássérült (igaz, sofőr vezetett),
jó volt, hogy a KB-tag észrevette, a szemben lévő házról végre úgy tükröződik hajnalban a nap a falon, hogy gyönyörűen látszik az erkély rácsainak sziluettje,
végül az is jó volt, hogy az aktuális ÉS-ben két jó cikket is olvasott, az egyik Koltai Tamás, a másik pedig Vigvári András írása (hétvégétől az onlány kiadásban megnézhetők).
Utolsó kommentek