A Kesztyűgyáras sztori mentén túllépett minden korábbi szintet a helyi pártpolitika (8kerblogos kommentek), és a nekik tanácsadó(k). Látszólag csak az utóbbi, de hallgatásával minden szereplő. Az, hogy a "szellemem kiteszem az ablakba" közösségi házas igazgató kéri meg a Tanácsadó Testület tagjait erre-arra (lásd mszp8-fórum), szép dolog, egyúttal így azért jóformán felesleges is, és teljes az összeférhetetlenség: a képviselő-testület megszavazza az igazgatónőt, ő meg munkát ad a képviselőknek. Igazi közszolgálat.
Az érvekre, lükeségekre meg nincs mit írni, elég a tudat, hogy nem ők fújják a passzátszelet, és nem is fogják, ahogy azt sem mondhatják meg kizárólagosan, hogy ki miért micsoda és kicsoda. Bár igényük lenne rá.
Néhány dolog azért kiderült az elmúlt pár napban: a Kesztyűgyár vezetője sem hajlandó megnyilvánulni,főnökeit pedig nem zavarja, hogy hülyének nézi az embereket, és letagadtatja magát, a Tanácsadó Testület pedig kéthetente ülésezik, ami egyéb tevékenységekkel sem nevezhető napi munkavégzésnek, úgyhogy itt a polgi "nagyzolt".
Meg megerősödött, hogy a polgi és csapata saját territóriumának véli a kerületet, ahol mindent ők határoznak meg. Azt is hogy ki mit csinálhat, és azt is, hogy miben partnerek, vagy akár csak hogy miben hajlandók kommunikálni. Talán kifárasztásra játszanak a fura kommunikációjukkal, de egyre többen lesznek a másik oldalon.
És lehetne még jobbról-balról boncolgatni ezt, de annyira fölösleges, amennyire zavarók a macskajancsik.
Utolsó kommentek