Álruhás polgárként ezen a lakossági fórumon járt ma délután a KB képviselője, akinek szemén kibukott egy romantikus könnycsepp, annyira otthonos érzés töltötte meg szívét, ugyanis úgy érezte, hogy a Hazafias Népfront egyik ülésén van. Bár nem tudta, hogy az pontosan milyen lehetett, gondolataiban mindig odaképzelte magát, aztán most meglepetésként át is élhette. Egy új egyesület szervezte a lakossági fórumot, jó szándékuk egyértelmű, de valahogy az egész mégis kudarcba fulladt. Legalábbis addig, míg a KB-tag ott volt, mert egy idő után úgy érezte, máshol jobb lenne neki, így gyorsan távozott.

A színpadon ültek a vendégek, akik heten voltak, "a másik sarokban" tizenhét - rendszeresen állampolgárnak hívott - környékbeli lakos verődött össze. A koreográfia a megszokott: egy kérdés, egy válasz. A válaszok minden esetben arról szóltak, hogy a) miért olyan szervezet az illetékes, mely épp nincs jelen, b) a probléma megoldására nincs pénz, c) a lakosság igénytelen a környéken, ezért minden reménytelen. A pulpituson ülők nem kínáltak fel segítséget abban, hogy az "illetékes elvtársnak" továbbítják a kérdést, bár néhány ügyintézési cím szóban elhangzott, majd az állampolgár biztos megjegyzi, és megteszi azt, ami a válaszoló feladata lenne.

A gyér érdeklődés miatt is megrótták a jelen lévőket, akik jelezték, hogy egy napja értesültek a programról, más meg talán még akkor sem. A kommunikáció javítása érdekében az új egyesület pályázik honlap-szerkesztésre, tárhelyre, mondta a képviselőjük. A KB-tag elmélázott, hogy mindez nagyjából ötezer forint, és néhány óra, aztán lehet kezdeni az egészet. Vagy egy blog például ingyen van.

Legérdekesebb az alpolgármeseter volt, aki fontosnak tartotta elmondani, hogy egy neki szóló kérdést "nem jól tettek fel", majd egyből korrigálta is azt: Szerinte a "mire jó a részönkormányzat" kérdés helyesen úgy hangozna, hogy "miért baj, ha van önkormányzat". Ezek után megválaszolta önnön kérdését.

A lakosság szervezett kifárasztásának tűnő  műsort a városgazdász E.M.A. (Eva Mihály Amichay) szimpatikus - és többnyire válasz nélkül maradó - felvetései néha megszakították, egyébként dögunalomba fulladt az egész. Pedig az ötlet tényleg jó, a néhány érdeklődő hozott problémákat, kérdéseket, a színpadon meg sokat beszéltek. Csak szót nem értett senki senkivel.

Hazafelé a KB-tag azon gondolkodott, hogy talán akarni kéne valamit, úgy, hogy a kérdező és a színpadon ülő ember közös érdeke legyen a válasz, ne pedig egyfajta pingpongozás, lepattintás/lepattanás történjen. Persze lehet, hogy a KB-tag már elavultan gondolkodik, az pedig biztos, hogy az elvtársak tudják, mit miért tesznek.