Tegnap az egy hete rendezett Operabál-tüntetésről ezt az érdekes cikket találta a KB-tag a Népszabadságban. A szerző Lévai Katalin azt írja, hogy az Operabál kultúraközvetítő szerepét idén ki akarta bővíteni a társadalmi szolidaritással, fontosnak tartja annak szimbolikus jelentését, hogy ez az ország első számú bálja. Szerinte az ATTAC, a Dolgozói Akció Centrum (DAC), no meg a punkok utcai akciója csupán arra volt elég, hogy megzavarja a rendezvényt. Lévai úgy véli, ez édeskevés, társadalmi egyeztetésnek tárgyalóasztalnál a helye.
A KB-tagot az operabálozás hidegen hagyja, szórakozni ott nem kíván, és kicsit furcsállja a rongyrázást (itt a jegyárak, és Lévai köszöntője olvasható). Nem hiszi viszont azt, hogy jó irányba mutat, ha a bál fővédnöke, korábbi esélyegyenlőségi miniszter (aki egyébként igen gyakran osztja az észt különböző lapok véleményrovatában), megmondja a tutit, és megmutatja a követendő utat az ellentütetés civil szervezőinek. Az külön mulatságos, hogy a punkokat is moderálná, ők mindig hallgattak az állami szereplőkre.
Punk-buli
A KB fontosnak tartja jelezni, hogy álláspontja szerint a Népszabadság sem tekinhető tárgyalóasztalnak, és azt sem gondolja, hogy minden fontos dolognak asztalnál kell eldőlnie. Az ellentüntetőknek joguk volt véleményt alkotni, csupán ezzel éltek. A KB szerint a bál nem érdemli ki az "ország bálja" elnevezést, de ha a szervezők így gondolják, még érthetőbb, hogy az ellentüntetők aktivizálódnak.
Utolsó kommentek