A KB tudomására jutott az alábbi probléma, és gyorsan véleményt is alkotott:
Magyarországon gyorsan változó rendszere van az államilag támogatott foglalkoztatási formáknak (elsősorban munkahelyeteremtés, -megőrzés). Mindenesetre korábban többnyire egy éves szerződést tudott kötni a támogatást igénylő szervezet a támogatót képviselő munkaügyi központtal, és a szerződés nem leendő munkavállaló-függő volt, hanem státuszra járt. Ez a módi megy ki a divatból, mert mindent eluralt az uniós személyre szabott támogatás, ami a KB szerint nem is lenne rossz. Több munkával jár, de hasznosabb is lehet.
Azt viszont senki nem gondolta végig, hogy a segédmunkás-, szakmunkásfizetéseket hova "lőjje be". Míg korábban (a magyar forrásból finanszírozott) lehetőségeknél ez kevéssel a mimálbér szintje feletti összeg volt, most az uniós pénzből akár 100-110 000Ft-os bruttó bért is lehet, sőt a munkaügyi központok szerint erősen ajánlott, tulajdonképpen kell, fizetni. Ráadásul korábban az összköltség egy részét a támogatott szervezet saját forrásból fedezte, így részben érdekelt volt reális pénzeket tervezni, most minden pénzt az unió áll, és ki akar rosszat új munkavállalójának, ha nem ő fizet a kasszánál.
Ez azt jelenti, hogy egy évek óta nem dolgozó ember szakmunkásként bruttó 110 000 Ft-tal áll munkába, minden költségét finanszírozza az EU-forrás nagyjából fél évig. Ezek után a támogatás megszűnik, és három lehetőség van: a) nincs többé munka, b) van munka, de a munkaerőpiacon kialkudható bérért, c) újabb uniós pénzért foglalkoztatják.
A KB úgy látja, ez hosszú távon nem fenntartható, legalábbis nem tűnik annak, még akkor sem, ha az ország tele van nem fenntartható rendszerekkel, és közben látszólag működik.
Utolsó kommentek