A KB-hoz került a "Létezik másik út: a Munkáspárt, a szocializmus" című februári anyag. A KB megtárgyalta, de egyhangú véleményt nem tudott kialakítani, így társadalmi vitát kezdeményez róla, mert bízik a dolgozó nép bölcsességében. Véleményeket kérünk!
"A Munkáspártnak nincs más választása, mint, hogy tovább haladjon a saját útján, a tőkés válságban felmutassa a másik út lehetőségét. A forradalmi utat ma nincs módja megvalósítani, de senki sem tudhatja, hogy ez az idő mikor következik be.
„A forradalom kétségkívül olyan gyorsasággal és olyan alapossággal tanít, amilyen a politikai fejlődés békés korszakaiban lehetetlennek látszik. És ami különösen fontos, nemcsak a vezetőket tanítja, hanem a tömegeket is.” (Lenin)
A mi feladatunk az, hogy biztosítsuk a kommunista párt létét, biztosítsuk, hogy a párt felnőjön a feladathoz. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a történelmi helyzetek kihasználatlanul maradnak, ha hiányoznak a szubjektív feltételek, ha hiányzik vagy cselekvésképtelen a párt.
Az elmúlt 20 év csendes, békés időszak volt. A Munkáspártot, illetve tagjait nem fenyegették nagy veszélyek. Támadások természetesen voltak, de ezeket sikerült elhárítani. Minden időben voltak és vannak elvtársaink, akik a munkában is, anyagi téren is óriási áldozatokat vállaltak. A pártmunka a többség számára azonban azt jelentette, hogy a szabadidőnkben, egyéb elfoglaltságunk mellett – nem helyettük, hanem mellettük – vállaltuk, hogy eljárunk rendezvényekre, gyűlésekre, több-kevesebb feladatot ellátunk a választásokon. Anyagilag azt jelentette, hogy egyéb kiadásaink mellett – nem helyettük, hanem mellettük – fizettük a tagdíjat, időnként támogattuk a pártot. Nem kellett nagy lemondásokat, nagy személyes áldozatokat hozni. Ma mindez kevés.
A csendes időszak nem azért ér véget, mert mi mondjuk. Azért ér véget, mert lényegesen változik a helyzet. Mi egyet tehetünk: alkalmazkodunk a helyzethez, jobban mondva, felnövünk az új feladatokhoz. Erre képesek vagyunk, de csak akkor, ha valóban készek vagyunk az áldozatra. Miért?
Először is, a Munkáspártnak van mire építenie, hiszen az emberek között ma nagyobb a tekintélye, mint bármikor korábban. Másodszor, a politikai irányvonalunk, amelyet tartalmaz az „Ezt akartad? Megérte?” című és a „Mit akar a Munkáspárt?” című anyag, világos, támogatható. A mi dolgunk, hogy tovább vigyük az emberekhez. Három, vannak nagyon kitűnő tagjaink és vezetőink. Az ő példájukat kell követnünk. Ami az egyik helyen bevált, beválik a másikon is. Őszintén szembe kell nézni a nehézségeinkkel! Ezt sokszor megtettük, de a következetes munka többnyire elmarad. Ahol egy picit erősnek érezzük magunkat, úgy teszünk, mintha semmi sem történne. Van, ahol a teljes csüggedés uralkodik el.
Szervezeteink többsége gyenge, nincs beágyazódva a környezetébe, nehezen találunk új kádereket. Sok helyütt van pártélet, de nincs politikai élet, nem kapcsolódunk a valóságos folyamatokhoz.
Anyagi téren minden megállt a korábbi szinten. Nem lépünk előre a párttámogatás vállalásában, A Szabadság terjesztésében.
Beszélgessünk el minden párttagunkkal, értessük meg, hogy ma a szó szoros értelemben az ő havi kétezer forintjától függ a magyar szocializmus jövője. Ez nem vicc, ez óriási felelősség!
Menjünk el a vállalkozó ismerősökhöz! Keressük meg gyerekeinket, unokáinkat, mindenkit, akinek módja lehet segíteni!
Keresni kell az együttműködés lehetőségét! Úgy, ahogy tettük a postai kézbesítők, a repülőtéri dolgozók támogatásánál. A lényeg azonban nem az, hogy szervezetekkel létesítsünk együttműködést. A lényeg, hogy saját osztálybázisunkkal, a munkással, a dolgozó tömegekkel legyen szorosabb a kapcsolatunk, sőt a legtöbb területen egyáltalán legyen ilyen kapcsolatunk.
A Munkáspárt sem az MSZP-vel, sem a Munkáspárt 2006-tal, sem a Fidesszel, sem más párttal nem kíván szövetséget kötni. Ennek politikai okai nyilvánvalóak.
Küzdeni kell! Úgy, ahogyan az időközi választásokon teszik jelöltjeink Bácsalmáson, a Ferencvárosban, a Rákosmentén, Nagymaroson. Úgy, ahogy a fiatalok tették Esztergomban a Suzuki gyárnál.
A párt támogassa a tőkés válságban nehéz helyzetbe jutott tömegeket, álljon a tüntetők és sztrájkolók mellé, építsen ki kapcsolatokat a szakszervezetekkel és más szervezetekkel!
Kiemelten fontos feladatnak tekintjük az európai parlamenti választásokon való részvételt. A párt használja ki a választásokat a magyar parlamenti választásokra való felkészülésre! Ennek érdekében legalább 110-120 ezer kopogtatócédulát gyűjtsön össze. A kampányt koncentráljuk médiarendezvényekre a fővárosban és a megyeszékhelyeken, nagyobb városokban.
Nekünk nem holnap, nem holnapután, ma kell lennünk forradalmárnak!
„Nem az a forradalmár, aki a forradalom közeledtével válik forradalmivá, hanem az, aki a reakció legvadabb tobzódása közepette, a liberálisok és a demokraták legnagyobb ingadozásai közepett síkraszáll a forradalom elvei és jelszavai mellett.” (Lenin)
Utolsó kommentek