Tegnap este a KB-tag egy pillanat alatt meglepő, és értelmezhetetlen helyezetbe került, ami csak részben tudható be a "péntek 13-szindrómának". Nehéz, de muszáj erről írni, miközben nem konkrétan, mert nem az a fontos (illetve dehogynem, az is, csak a KB-tag nem akar háborúzni, de ettől még nem konformista ám).
Szóval este egy közpénzből működő intézmény munkatársai elővették a KB-tagot, mert egy másik internetes terepen munkájukról nem dícsérőleg írt, sőt... Ez eddig nem gond, hiszen egyeztetni, tanácskozni, beszélgetni szeret a KB. Csakhogy az egész egy perc alatt verbális háborús cselekménybe torkollott, a "közpénzesek" minden kritikára az alábbi érveket hozták fel (tetszés szerinti váltogatva):
- ők szívesen megmondanák, róluk ki és mit írhat, és bár tudják, hogy ez nem jó, azért mégis vágyakoznak eme lehetőség iránt.
- ők önkormányzati háttérintézmény, ezért mozgásterük szűk, kötött pályán játszanak, ezt pedig mindenki vegye tudomásul.
- ők nem értik, miért kritizál valaki, mielőtt velük beszélgetne arról, mennyi energiát is fektettek egy dologba, ami ugyan lehet, hogy nem jó, de mégis sokat dolgoztak vele (ekkor a KB-tag meleg szeretettel gondolt néhai Kádár elvtársra).
Volt még néhány típus-érv, de az egész inkább a mentalitás miatt fontos. A KB-tag derekasan állta a sarat, próbált válaszolgatni, az értelmezési szintet tágabb kontextusba helyezni. Ennek részeként arról papolt, hogy egy munkánál fontos a milyen cél érdekében - kiknek - mit - mikor - hogyan - stb. kérdések végiggondolása, meg hogy egy projekt hogyan néz ki a tervezéstől a megvalósításon át az értékelésig, de ezek nem voltak túl érdekesek beszélgetőtársainak.
Nem volt ennek sok értelme, de erre a KB-tag csak utólag jött rá. Nem először beszélgetett a "közpénzesekkel", mindig ugyanazt mondja, de a másik fél csak friss sérelmek esetén (ilyen most is volt) hívja tetemre. Az pedig, hogy szakmai beszélgetésüket mindig megértő és részben egyetértéssel fogadják, nem tölti el örömmel, mert ő emlékszik rá, hogy ez korábban is így volt, bármilyen eredmény nélkül.
Merthogy ez nem vezet sehová.
A közösségfejlesztés (ugyanis erről van szó) nagy felelősséggel és kooperációval járó feladat. A KB-tag egyrészt megérti, hogy egy önkormányzati mini-politikusok által elnyomott szervezet tagjai rosszul érzik magukat, és az is természetesnek mondható, hogy ezt a mentális "bajukat" a viselkedési mintákkal együtt továbbadják "lefelé". Csakhogy a célcsoport is átérzi mindezt, és megy egy sokpénzes program úgy, hogy senki nem tudja magát jól érezni benne. Persze, rossz a rendszer, de már ott tartunk, hogy egy még évekig folyó fejlesztés tervezői-szervezői azt gondolják, hogy a lakossággal van a baj, mert ők túl sokat akarnak, türelmetlenek.
Az biztos, hogy így nem lehet, veszélyes, árthat. A poltikától független cégnek kéne fejleszteni, rengeteget egyeztetve a lakosokkal (és nem a politikusokkal, mert nekik csak ahhoz lenne közük, hogy mi a cél, a hogyanhoz már nem, hiszen nem értenek hozzá), és csak kiforrott projekteknek nekifutni, szintén közösen a helyiekkel.
Még abban sem értettünk egyet, hogy ki veszíthet: a KB-tag szerint a fejlesztendő negyed, mert a lakók újabb átvágásként élhetik meg az egészet, a cég munkatársai szerint meg ők, hiszen kirúgják a vezetőket, ha eredménytelen a projekt. Innen nem nagyon tudtuk előre vinni a polémiát, a KB-tag felajánlotta, hogy máskor folytatja, ha van rá igény, de erre nem volt reakció.
Az elköszönés amolyan semmilyen volt, az érzés rossz, és tényleg tök egyszerű lenne péntek 13-ra fogni az egészet. De a KB nem tudja.
(Ezek után a KB-tag megvacsorázott, majd elment sörözni, mert malátába akarta fojtani az egészet. És erre jó a Csiga.)
Utolsó kommentek