Szabó Máté ombudsman furcsa kijelentéseiről már volt szó a KB-blogon. Most egy friss nyílt levélre reagál a KB, de kezdjük a levéllel:
"A világon az egyik legveszélyesebb fertőző betegség még ma is a tbc (tuberculosis) - derül ki azokból az adatokból, amelyeket az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) a tbc világnapja alkalmából tett közzé. A legveszélyeztetettebb közösség az otthontalanoké, ezért ezúttal is konkrét és azonnali intézkedések szükségesek a közvetlen életveszélyben lévők, valamint a környezetükben élők (köz-)egészségének megóvása érdekében.
Felhívom ezért az egészségügyben, és a hajléktalan-ellátásban dolgozó szakemberek, az önkormányzatok, valamint a civil társadalom figyelmét, hogy elengedhetetlen a már ismerten tbc fertőzött, illetve a szűrésen még részt nem vett és így nem ismert beteg, hajléktalan emberek mielőbbi szűrése, ellátása, gondozása.
Tekintettel arra, hogy az utcai lét önmagában szociális és egészségügyi krízist jelent - valamint a betegség fertőző és ezzel a közegészséget is veszélyezteti, a diagnosztizált tbc pedig megfelelő gondozással gyógyítható - javaslom a civil szervezeteknél már sikeresen alkalmazott mozgó szűrőállomások számának emelését, valamint ezeknek a szolgáltató egységeknek alkalmassá tételét az utógondozásra . Egyúttal szükségesnek tartom, hogy ezen a területen folytassa munkáját az a civil összefogás, amely a kezdeményezésemre a télen jött létre a fenyegető fagyhalál-esetek számának csökkentésére.
Az állam intézményes életvédelmi kötelezettségének eleget tevő, az emberi méltóság alkotmányos elvét szem előtt tartó összehangolt lépésekkel, valamint a megfelelő jelzőrendszer, vagy figyelőszolgálat és mozgó gondozóhálózat segítségével mód nyílhat arra, hogy az egészségügyi szakemberek irányításával és közreműködésével a szociális munkások legalább a közvetlen életveszélyt elhárítsák.
Prof. Dr. Szabó Máté
az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
Kiadó: Országgyűlési Biztos Hivatala"
A KB érzi a jó szándékot, de kevesli a hozzá értést a levélben. A hajléktalan embereket a tüdőszűrő állomásokon is szűrni kell(ene), de sokszor nem fogadják őket adminisztratív (okmány-hiány, illetékességi probléma, stb.), esetleg esztétikai-érzékszervi (kinézet, illat, stb.) okokból. Megoldást jelentene ezen intézmények érdekeltté tétele a szűrésben, és persze emellett a mobil szűrőbuszok működtetése is. Utóbbiak hajléktalan-szállókon, börtönökben, világtól elzárt nagy szociális otthonokban (sajnos vannak még) sokat segíthetnek, de semmilyen népességcsoport szűrése nem támaszkodhat kizárólag rájuk.
Ha a szűrésen túl vagyunk, jön a kezelés, ami több okból is nehézkes. Nincs betegség-érzet, hiszen sokáig csak a köhögés a tünet, ami nem okoz megoldhatatlan problémát, aztán hosszú ideig (legalább fél év) kell gyógyszert szedni, közben egészségesen táplálkozni, és lehetőleg nem cigizni-inni, valamint rengeteget pihenni, regenerálódni. Ezek együtt kevés helyen tehetők meg, leginkább valami szanatóriumszerű intézményben. Ami meg nincs. Volt ugyan tüdőbeteg hajléktalanokat gondozó szociális intézmény, de annyira rendszer-idegen működéssel (már nem szociális, még nem egészségügyi), hogy nyolc év után kénytelen volt bezárni. Ennek egyik oka finanszírozásii volt, de közrejátszott az is, hogy abban az időben több (a fővárosban négy) egészségügyi hajléktalan-ellátó intézmény nyílt meg, elvileg azzal, hogy átveszik ezt a feladatot is. Ez végül csak kismértékben valósult meg, mert ez az ellátás specializálódást igényel.
Itt tartunk most, meg a nyílt levél még ott, hogy az ombusman ellátás-szervezőjé avanzsált, ami teljességgel értelmezhetetlen. Ha segítene - és ez jó ötlet - szervezzen egyeztetést az ellátókkal (tüdős egészségügyi és hajléktalanos), finanszírozókkal (szociális, egészségügyi) együtt, és engedje meg, hogy ők kidolgozzanak megoldási alternatívákat.
Addig megy a régi rendszer: a szállók többsége csaK friss negatív tüdőlelettel fogad, így kényszeríti szűrésre a lakókat, az utcán élők zöme meg mindenből kimarad. Ahogy a nem hajléktalan nagyon szegény emberek is.
Utolsó kommentek