Amikor meghal az ember egy szeretett embere, igen furcsa érzések kerítik hatalmukba: felmerülhet a "miért nem én - mi van velem", lelkiismeret-furdalás, ijedtség, némi tehetetlen düh, egyáltalán az, hogy mehet-e minden úgy, mint korábban.
És persze nem, de máskor sem nagyon, benyomások jönnek-mennek. A KB-tagnak már volt szerencséje néhányszor megélni mindezt. Kicsit furcsán tapasztalta, hogy ennek is "menetrendje" van: egyrészt a gyakorlati dolgok, másrészt épp a veszteség miatt megfogalmazni és beépíteni önmagába valamit, ami aztán már a sajátja lesz, harmadrészt pedig a közös rokonok, ismerősök, barátok kölcsönös (ön)segítése. Utóbbi a feldolgozás együttes szintje, idővel kevésbé fontossá válhat.
Így utólag a KB-tagnak már nem a veszteség, hanem egészen más jut eszébe, ha a meghaltak szóba kerülnek. Persze eddig el kellett jutni, és ebben többen segítettek. Most megpróbálhat ő is segíteni, hátha jutnak valamire.
Utolsó kommentek