Vajon miért van az, hogy ugyan a tapasztalat azt mutatja, talán a tanultak is arra vinnének, hogy egy-egy helyzetben könnyebb jobb döntéseket hozni akkor, ha egy kicsit eltávolodunk a konkrétumoktól, próbáljuk megismerni az érzések indítékait, és kilépünk a nyomasztás beszűkítéséből, erre gyakran képtelenek vagyunk. Inkább megpróbáljuk az indulatokat elsöprő erejűként használni, menni a különalkuk irányába, és azt hisszük, hogy mindenki így tesz, úgyhogy még sietni is kell, és bevetni sajtót, előszobát. Aztán persze utóbbi eszközöket érdemes becsomagolni a rációba, úgy eladhatóbb.
Persze valamennyi szereplő így működik, a mérték lehet csupán a különbség. És – ha lenne – a döntések megalapozásának és meghozatalának kidolgozott rendszere tudna némi garanciaként szolgálni.
De többnyire még igény sincs rá.
(Fontos, részben kapcsolódó cikk itt.)
Utolsó kommentek