Pont egy éve járt tíz szociális munkás Prágában, az ottani hajléktalan-ellátást nézték meg. Kis intézmények, önálló, rugalmas stábok, civil szervezeti dominancia, napi együttműködés, a városközpontban lévő, lakóházak között gond nélkül működő szállók garmada volt a tanulság.
Ugyanezen célból mehetnének a városüzemeltetők is, és láthatnának tiszta tereket, utcákat, ápolt növényeket, kevés üres boltot (kiadják akár szinte ingyen, csak működtesse valaki), és még más csodákat is.
Aztán néha keveredik a két dolog, tavaly az egyik legnagyobb meglepetést az ottani belvárosi kerületi önkormányzat hajléktalan-referense okozta azzal a megközelítéssel, amit itthon nem tapasztaltunk. Gondolkodott, kérdezett, és mindeközben egy nagy forgalmú nappali centrumot működtetett. Mindezt a civilekkel - ide értve az egyházi intézményeket - közösen.
Most meg összefutottunk az egyik nővérrel, aki a Katolikus Karitasz szállóját vezeti (nem is egy szálló, hanem 4 kis lakásban négy különböző), épp kerékpározott haza a kolostorba, azt mesélte, ott egy év alatt nem változott semmi. Mi meg elmondtuk, hogy nálunk mi, nézett is nagyokat:-)
Utolsó kommentek