Néhány napja példaként említettem Bécset a pesti pride-ról szóló bejegyzésemben. A cím szlogenje a pride.hu honlapon olvasható reklám egyik mondata, és egy magyar nyelvű oldalra vezet, ahol a várost reklámozzák a magyar melegeknek. Itt meg bécsi pride-fotókat lehet nézegetni.
Aztán nézzük meg Torontót (ha már nemrég jártam ott), ahol mindjárt kezdődik a pride tíz napja. A rendezvény(ek) honlapján olyan programsorozatot lehet látni (külön szedve az egy iskolában tartott gyerekes/családi, vagy például az ingyenes lehetőségekkel, a munkatársak fényképes felsorolásával, stb.), amitől az ember nyála csorog.
Persze mindkét ország lakossága hosszú évtizedek óta anómiában szenved, és gazdasági helyzetük is sokkal rosszabb a miénknél, ezért nem rendelkeznek bolond, politikusok által bármikor felhergelhető, gondolkodástól védett szabadcsapatokkal. Politikusaik viszont máshol kirekesztőek, például vigyáznak arra, hogy reagáljanak arra, amit társuk mond, és "tévedésnek" tartanak. Akit érdekel, nézze meg a jobbikos táltosok múlt heti - témába illő - produkcióit, meg azt, hogy hogyan tematizálnak mindent, és hogy ki mit mond erre.
Kis túlzással leginkább senki semmit. Hogy mire gondolok? Például erre a marhaságra, ami tegnap hangzott el a Parlamentben. A vége is fontos, mert elhangzik, hogy a kormány részéről nem kívánnak válaszolni.
A bécsi hirdetés második mondata: És ön hol váltja valóra álmait? Na, ki hol?
Utolsó kommentek