Szerintem ez nagyrészt látszaterő. A masinériát a hatalom megszerzésére optimalizálták, abban az időben, amikor a politikai versenyzők hosszú ideig kölcsönösen lebénították egymást, erősen vágyvezérelt választók és erős panaszkultúra jellemezte szakapparátusok mellett. A masinéria összetett feladatokban problémamegoldásra nemigen alkalmas szerintem, és érzékelni sem képes a megváltozott helyzetet, zakatol tovább a megszokott utakon.

A helyzet úgy hozta, hogy a döntéshozási szintek közötti zavarok, a központi-területi-helyi apparátusok felelősségének és felkészültségének problémái az elsők között a hajléktalanügyben fognak megmutatkozni.

Például érdekes, hogy a helyi és a fővárosi szint viszonya mennyire megtartotta az MSZP-SZDSZ koalíciós kormányzás hárítási, egymásra mutogatási rutinjait (szemben az együttműködésekben megjelenő konfliktusok kezelni tudásával). Vagy hogy a döntéshozó-apparátus-tanácsadó viszonya mennyire emlékeztet az SZDSZ-es nagy önkormányzatok modelljére (szemben akár a lehetőség szerint lehatárolt felelősségekkel és önálló szerepekkel, akár a valóban erős központtal).

Ó, hát én már csak ilyen kis butuska, akarnok középeurópai csinovnyik maradok, tőlem tőlünk ennyi telik, na...

@08.szabogabor:

Szerintem ön egy olyan politikai vállalkozó, akinek élesen vág az esze, jól tud fogalmazni (a közéleti szereplők nagy részével ellentétben), és "ront vagy javít, de nem henyél". A probléma szerintem az önnel, hogy nagyon egyoldalú, és nagyon oportunista.

Elemzői szemmel nagyon érdekes, amit csinál, a gyakorlati fejlesztés szempontjából őszintén nem tudom. Világos, hogy a működése minden időben jelentősen dinamizálhatta az ügyeket. Miközben jelentősen hozzájárulhatott ahhoz, hogy lényegében néhány - kölcsönös, és legfeljebb félnyilvános lekötelezettségekkel összekötött - szereplő terepe volt és maradt a kerület.

A másik fórumban tett észrevételére reagálva, nem tartom valószínűnek, hogy jogilag kifogásolható ügyekben közvetlenül részt vett. Az ingatlanos területtel én ugye eleve nem foglalkozom, de az egyéb témákban sem gondolom. Azt viszont gondolom, hogy bármi mellett érvel, ha úgy hozza a helyzet. Miközben szerintem az elvszerűség terén is jobb a helyzet önnél, mint amit ott ír. Ti. szerintem vannak elvei, nem teljesen csak a cél számít önnek. Mármint a konkrét önkormányzati ügyeiben is érvényesül elvszerűség. (Az kevésbé érdekel, hogy ideológiailag mennyire következetesen konzlib ön, bár egy konzlibnak szerintem a haja égnek állna attól, ahogy például a közhivatalokban tapasztalható lazaságot kezeli.)

Amennyire én láthattam, szerintem fontos lehet önnek, hogy itt kevésbé kontrollálják, ellenben ön valószínűleg erősebben kontrollál, mintha akár fogorvos maradt volna, akár egy multinál közép- vagy felső vezető. Ha igazam van, akkor ezt a motivációt értem is, miközben veszélyes helyzet.

Az elmúlt hetek kommunikációjából a korábbi tapasztalatokat is megerősítő, fontos tanulság például, hogy mennyire fontosnak számít az önkormányzatnál a múltból gondosan gyűjtött és elraktározott, kompromittálónak számító ügyek elővétele a taktikailag hasznosnak gondolt helyzetekben. Látja, ez például minden, csak nem gyors lefolyású tapasztalat, egészen biztosan tartósan mérgezi az apparátusok és döntéshozók kultúráját. Egyben válasz arra is, hogy "idejétmúlt" ügyek volnának.

opportunizmus, két p persze

Na, három új elem is van, az egyik a kontroll, a másik az elvszerűség, a harmadik az opportunizmus.

A kontroll: egy fogorvoson nulla kontroll van, a nekem felajánlott multis helyen magyarországi kontroll nem volt. A politika az ismétlődő választások miatt mindkettőnél sokkan jobban kontrollált műfaj. E kérdésben egyszerűen téved.

Elvszerűség... Az Ön által citált beírás-részben szó sem esik elv kontra hatékonyság kérdésről. A kérdés a politics nyilvánossága, ami tök más ügy. A célkitűzés elvszerű, az eléréséig szükséges út szintén azzal összhangban van, csak nem nyilvános. Hogy hogyan sikerült a célszerűségből levezetnie az értékelvűséget, nem tudom. Gondolom azért feltűnt, hogy a régi szoci nagyágyúk, akik ismerik az elmúlt tízévnyi működésemet, nem vádolnak elvszerűtlenséggel. Ők pontosan tudják, megtapasztalták, néha elszenvedték, hogy mit gondolok a rendről, a szociális ellátásokról, stb. Ugyanazt, mint akkor.

Opportunizmus... Ha az lennék, akkor pártból pártba ugráltam volna (15 év az SZDSZ-ben, az utolsó csaták személyes megvívása nem épp erre bizonyíték), már Fidesz-tag lennék (nem vagyok), és nem mondanám magamról, hogy konzervatív liberális vagyok, hanem azt, hogy jobboldali. Vagy pedig én annyira bátor opportunista vagyok, hogy az már szinte nem is az?

Szóval szerintem mindhárom új felvetésében téved, de legalább vannak új témáink...

@08.szabogabor:

Ezek régi témáink is.

A fogorvostól elmehet a páciens, legalábbis a jól fizető. A multicégeknél érvényesülő kontroll össze sem hasonlítható a magyarországi közintézményekével, szerintem a politikát is beleértve. A politikai verseny meglehetősen leegyszerűsített témákban zajlott, lásd például a Demszky, a zuglói Kutalikné, vagy akár Csécsei hosszú mandátumát. Világos, hogy ebben ön jó, és lehet ez a személyes empirikus tapasztalata a politikáról. A városfejlesztésben elért valódi eredményekhez is hozzájárulhatott az egyoldalúság dicsérete alapján, de ahhoz pedig a fővárosi béna szerepmegosztás, a koalíciós egymásra mutogatás és az állam bénultsága kellett, hogy ilyen egyoldalúságokkal relatív sikert lehessen csinálni.

Az elvszerűségi témát ön vetette fel Lesley-nél, de nem volt kedvem válaszolni már annál a témánál, ami ugye a virágosítás volt. Ez itt jobb a műhelyszerű megjegyzésekhez. Azt mondta, hogy csak a cél számít, és ha nem venné észre, itt az önmaga állításával szemben mondtam, hogy szerintem igenis vannak elvei, amiket betart a konkrét cselekvés szintjén is.

A különböző szoci nagyágyúknak különböző okaik lehetnek, hogy nem kötözködnek önnel.

Az én ide vágó tételem, hogy az önkormányzatnál sok a rendetlenség, és ezért ez önmagában elég ahhoz, hogy nem fognak tudni eredményesen rendpártiként fellépni. (Bármit gondoljak célszerűségi vagy értékalapon a rendteremtés konkrét területeiről.) Abban az értelemben nem fognak tudni persze, hogy a szabályok mindenkire vonatkoznak. A rendpártiság olyan értelmezése pedig több okból sebezhető, hogy másra vonatkoznak, a közhatalmi szervekre nem.

Ezt:

"Hogy milyen politikai csomópontok voltak az elmúlt évtizedben Józsefvárosban, hogy mely erőcsoportok mely értékek és érdekek mentén szerveződtek meg, merőben politics jellegű kérdés. A politics nagy része pedig jellegéből adódóan nem nyilvános tevékenység, különösen izgalommentes számomra, ugyanis mint tudja: stabil tézisem, hogy az eredményes politikát csak és kizárólag az eredmények minősítik, nem az ahhoz elvezető út." (on Lezli by me)

láthatóan nem érti. Hol található ebben az az elvtelenségi nyilatkozat, amit Ön ugyan nem fogad el, de felismerni vél?

Egyszerűsítem: nem lényeges, hogy a politikusok a háttérben hogy mészárolják le egymást, mert csak az eredmény számít. Elvről, elvtelenségről szó sem esik.