Látom, pár napja kiadták a hírt a Nyitrai Imre távozásáról. Ami számomra azt sejteti, hogy a szociálpolitika módszeres, egyszerre szakmai fejlesztésre és költséghatékonyságra (akár szervezett megtakarításra) alkalmas átalakítása lekerült a napirendről.

Logikus, hogy ha ez nincs, akkor helyette az önkormányzatok saját gyártású, ad-hoc elképzelései érvényesülnek, jelentsen ez sodródást vagy a saját fejük utáni fejlesztést.

Tere lehet az egyénileg kötött koalícióknak, mint a (Szabó Gábor)-Kocsis Máté-belügyesek csapatnak is. A nagyobb rendszerbeli megtámogatást nélkül, és nyilván annak lehetőségével, hogy a még nagyobb fiúk, vagy a hasonló méretű fiúk nagyobb koalíciója mégiscsak lenyomja őket a legfontosabb kérdésekben. Hiszen az áttekinthető finanszírozás és a kis intézmények fajlagosan nagyobb munkaigénye sokaknak nem fog tetszeni ezután sem, ahogy eddig sem tetszett.

Persze lehet, hogy rosszul gondolom. Szívesen olvasnék alternatív értelmezéseket, de sem a sajtóban, sem a szocialis.szakma listán nem találtam nyomát a témának.

Amiről pedig az is eszembe jut, hogy a radikális szocmunka, bár ritkán befolyásolja a fősodort, de nagyon is kontrollálja-tematizálja a problémákat. Pláne ha a szakma egyébként kifelé alig beszélget. És ebben a szociálisok még messze nem is a leghátrébb vannak.

@vajdapeterutca: Közünk nincs - sem közvetve, sem közvetlenül - Nyitrai távozásához. Sőt. A sőt kifejtésének is majd eljön az ideje.

@08.szabogabor:

Az derült volna ki a fentiekből, hogy azt gondolom, hogy közük van?

Amire a Nyitra-csapat épített, az rendszerszintű ügy, nem is tudok hasonlóan átgondolt munkáról más területen. Az akadályai-ellenzői is rendszerszintű problémát jelentenek, nem alkalmi koalíciók vagy erős személyek függvénye.

Az önök koncepciójának racionális elemei szempontjából, innen nézve úgy látszik, a Nyitrai-csapat szövetséges lehetne vagy lehetett volna. Volt szó erről korábban itt.

Nyitrai távozása sem jó, meg az sem, ahogy az egész terület dülöngél jobbra-balra. A szociális is, a hajléktalanos is. Különös rosszkedvem oka, hogy nem szándékos cselekvéssel, de az eddig teremtett értékek - számomra- fontos részét nagy veszélybe sodorja a mostani történés. Ami nem nagyon rendkívüli abban, hogy kaotikus, viszont új abban, amilyen méretekben okoz változást közben. Csak ámulok-bámulok, nincs stratégia, nincs közös munka, túlélésre játszás van. Mindenáron. És ebben nehéz érdemi munkát is végezni.

Itt egy rövid írás, hogy Franciaországban miként is kezdtek neki a hajléktalan-stratégiának:
www.diszpecserportal.hu/component/content/article/72-kitekintes/1239-megszuentethet-e-a-hajlektalansag.html