A Központi Bizottság világa

Kész az egész

Kész az egész
Mindennek vége,
Vége már és
Nem lesz másik
Nem lesz jó
Soha már
Soha talán.

Rémkép az egész
Talány, hogy honnan lesz új,
Hogy honnan jön el, ha jön,
Vagy nem jön el soha már.
Soha talán.

Ez van, ezt kell szeretni.
Most már mit lehet tenni,
Torkodra forr szavad,
Elmenned nem szabad

Ennek rég vége már,
Jó hogy Nirvána vár,
Jó hogy nem fogok lenni,
Ez van, ezt kell szeretni.

Mondd, miért,
kicsim, miért,
miért van vége, vége már
s nem lesz másik,
nem lesz jó soha már,
soha talán, soha már

Tőle és vele van a lélek,
Neki lelkesülnek a dolgok,
Nélküle minden kopár,
Vele meg teljes és boldog,
Hogy lenne vége? Szamár!
Soha már, soha talán.

Kész, ez kész, nincs vége,
Vége már.
Nem múlhatott el és nem fog
Elmúlni soha már. Soha talán.
Talán soha már.

(A "színház" címke, és a poszt apropója egy csütörtöki előadás a Trafóban, az Ahogy tetszik.)