Egy íróasztal a kisszobában. Az utolsó hat évben nem érezte túl jól magát, már nem funkcionált, megvált régebbi barátaitól, az írógéptől, szótáraktól, hamutartótól. Illetve ezektől már 85-ben elbúcsúzott, az igazi boldog élete addig tartott a 60-as évek végétől.

Azóta vegetál, először nagykamasz kuplerájos asztalaként, majd "mindenesként" egy új lakásban, aztán másfél évet egy padláson, de legalább Újlipótban. Csaknem hat éve már józsefvárosi, albérlő a Baross utcában, majd tulajdonos a Mátyás téren. Gazdája már tavaly meg akart tőle válni, mivel kissé avíttas, néhány éve vett újat, szebbet, és azt gondolta, lomtalanításkor leviszi. Aztán valahogy nem lett belőle semmi.

ÚJ év, melyben tegnap új lomizás, most már lekerült az utcára. Nem egyszerűen, mert komoly tárgy lévén más segítsége kellett hozzá, ami este 8 után érkezett meg. Ugyanakkor, amikor más is lomtalanított az emeletről, akinek meg megtetszett az íróasztal, így néhány percig úgy tűnt, csak arrább költözik néhány lakással. De nagy volt.

Így nagyapám asztala végül - elég méltatlan módon - az utcán töltötte az éjszakát, majd amikor reggel indultam, azt láttam, éppen a nyolckeres városüzemeltetés teherautójának platóján távozik. Új életet kezdett, én meg megkönnyebbültem, mert a lehetőséget én is láttam benne, csak nem tudtam, kihez forduljak. Hála istennek megoldotta, most mindkettőnknek jó.