Ha azt látja, a rend őrei szelektíven járnak el bizonyos ügyekben. Egyenesen írva utaznak a romákra.
Írhat levelet a rendőrségnek, ahogy az akkori rimóci jegyző tette. És ez több, mint nagyon sok. Íme az "ügyindító" levél:
Nógrád Megyei Rendőr-Főkapitány
Közlekedésrendészeti Osztály
3100 Salgótarján, Rákóczi út 40.
Ügyiratszám:
Tárgy:
Tisztelt Rendőr-Főkapitány Úr!
2011.07.08-án a hivatalomhoz 37 db meg nem fizetett helyszíni bírság adók módjára történő behajtása iránti megkeresés érkezett a megyei főkapitányságtól.
A 37 elemes szabálysértési halmaz három csoportja rajzolódik ki: közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése (13), köztisztasági szabálysértés (6), és bicikli csengő vagy lámpa hiánya (18).
A szabálysértéseknek majdnem a felét a bicikli lámpa vagy csengő hiánya teszi ki {6/1990.(IV.12.) KÖHÉM rendelet 116. § (1) bekezdése)
116. § (1) A kerékpárt fel kell szerelni
c) hangjelző berendezéssel, amely csak csengő lehet,
d) egy előre fehér, vagy kadmiumsárga fényt adó lámpával,
A feltűnően magas arány miatt csak ezzel az utóbbi ügycsoporttal foglalkoznék.
A 18 tényállás elkövetési helyszíne eltérő, belterületen és külterületi közúton egyaránt előfordultak. A bírság kiszabásának módja és a kiszabott összegek szórása rendkívül meglepő, semmilyen korrelációt nem fedezek fel a bírságok magasabb összege és a lakott területen kívüli, magasabb haladási sebességű közúti helyszín között. Olyannyira, hogy a 19.000,- Ft-os (legmagasabb összegű) bírságot belterületi kerekezésnél szabta ki az intézkedő járőr. A bírságok összegei egyébként 3000,- Ft és 19000,- Ft között igen változatos képet mutatnak (a 19, 11 ezer forintos ugyanúgy előfordul, mint 6, 5, 4 vagy 3 ezer forintos).
Az elkövetés egyéb körülményei közül az időpontokat megvizsgálva minden esetben nappali elkövetést tapasztaltam, tehát a sötétséggel együtt járó fokozott veszély nem áll fent egyetlen esetben sem.
A bírságkiszabási gyakorlatuk megítélése, bírálata nem tisztem, mindössze a mérlegelési jogkör, a jogkövetkezmény alkalmazásának meglepően tág keretű lehetőségére, és szeszélyes gyakorlatára hívnám fel a figyelmét.
Mivel a jogkövetkezmény mértékének elemzése semmilyen összefüggésrendszert nem rajzolt ki, így tovább mentem és az elkövetők csoportját vetettem górcső alá. Az elemzés itt már jóval koherensebb képet mutat: 18 elkövetőből 17 roma, 1 nem roma a statisztikai megoszlás. Az önkényesnek tűnő etnikai besorolásnál az alábbi attribútumokat alkalmaztam:
• a rimóci szegregált lakókörzetbeli lakóhely,
• név és anyja neve (helyben gyakori roma családok utó- és keresztnevei)
A polgármesteri hivatal dolgozóinak kollektív tudását használva a besorolás ellenőrzésénél teljes egyezőséget találtam.
Miután az elkövetés körülményein (helyén és idején), valamint az alanyi oldal elemzésén és a vészjósló etnikai megoszlás megállapításán túljutottam, egyetlen dolog maradt hátra: a cselekmények/mulasztások társadalomra, közrendre, közbiztonságra gyakorolt hatásának, az általános együttélés normái fenyegetettségének vizsgálata. Akár az ötödrangú rimóc-szécsényi közút, avagy az álmos szécsényi vagy rimóci belterületi utcák közlekedési terhelését, a csengő preventív funkcióját, az elkövető szándékát (legyen az egyenes vagy eshetőleges), a csengő hiányának erkölcsi megítélését nézem: semmilyen értelmes, a törvény, a szabálysértési szabályozás szellemével kicsit is egyező, a törvényalkotó eredeti céljainak megfelelő összefüggésre sem jutok.
Ehelyett az állami büntetőhatalom, diszkriminatív, arcpirítóan önkényes, irracionális, és mélyen megalázó manifesztumait látom. A kitaszítottak és esendők gyalázását, méltánytalan, kicsinyes vegzálását az egyik oldalon és a rendőrség súlyos diszfunkcionalitását, szerep és feladattévesztését, a mundérral együtt járó ostoba gőgöt a másik oldalon.
Rendőr-Főkapitány Úr!
Felhívom a figyelmét a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 2. §-béli, alapelvi rendelkezésére:
2. § (1) A rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető vagy sértő cselekménnyel szemben, felvilágosítást és segítséget ad a rászorulónak. A rendőrség tiszteletben tartja és védelmezi az emberi méltóságot, óvja az ember jogait.
Rendőr-Főkapitány Úr!
A kollégái havi 28.500,- Ft-ból tengődő embereket büntetnek azért, mert megpróbálnak valahogy közlekedni, buszjegyre jobbára nem lévén pénzük. A kollégái kicsinyes, otromba ürüggyel szabnak ki KÖHÉM rendeletek alapján BICIKLICSENGŐ hiánya miatt 19.000,- Ft bírságot az éhezés küszöbén régen túljutott, szerencsétlen sorsú állampolgár társukra. A kollégái tökéletesen kiismerik a KÖHÉM rendelet szövevényei között magukat, magabiztosan idézik a 116. §-át miközben nem ismerik a rendőrségről szóló törvényt, nincs vagy az egyenruha felöltésével az örsön hagyják a szakmai-etikai és általános erkölcsi érzületüket. A kollégái törvényes eljárás keretében és élő, hatályos jogszabályok alapján csúfolják meg a jogállamot, nem együttműködnek a lakossággal hanem intézményesen elnyomják, nem óvják és védik az emberi, állampolgári jogokat, hanem tiporják. A kollégái célkeresztjében egyértelmű és jól körülhatárolt csoport, a romák találhatók, a kollégái intézményesítik az állam és a többségi társadalomban egyre erősödő rasszimust.
Rendőr-Főkapitány Úr!
A KOLLÉGÁINAK NEM EZ A DOLGUK!
Kelt, Rimóc, 2011.
Tisztelettel,
Simon Mihály
jegyző
Utolsó kommentek