Tegnap voltam képviselő-testületi ülésen (egy részén, mert nem olyan jó, hogy órákat ott töltsek), ami elég szomorúra sikeredett. Egyrészt a teljeskörű nyilvánosság helyett mintha rossz gyerekek egymással történő kibabrálása lett volna a cél. Azaz nem elhangzottak dokumentálása, hanem egymás arcának felvétele. Csakhogy ez nem játszótér, avagy kamasz-színház, vagy népcirkusz, legalábbis elvileg. És közös a szándék az egész lejáratására, gondolom némi személyes vágy miatt.

Másrészt a fideszesek hallgatnak, a szocik kérdeznek, és megy a tömbben szavazás olyan ügyekről is, melyek bizottság előtt nem voltak, ahogy akár a helyszínen kiosztott, cserélt előterjesztések esetében. A fideszes és a szoci képviselők között egy üres szék a demarkációs vonal, mondjuk ez elég mókás, főleg úgy, hogy állítólag az asztal másik végén is így volt, csak az elempés önhatalmúlag arrébb ült eggyel. Látszik, hogy nem tudja, mi a rend:)

Voltak olyan előterjesztések, melyek még ma sem kerültek fel az önki-honlapra, így gőze sincs senkinek (mezei lakosnak), mit is tartalmaznak. Az egyik ilyen a közösségi kertekről szólt, egyhangúlag elfogadták, majd utólag biztos megtudjuk, mit is akartunk mi lakosok, mert azt mégsem gondolom, hogy a képviselői kertek lesznek közösségiek. Bár akár ők kertészkednek, akár elárulják később, mi is ez az egész, garantált, hogy jól fog működni. Azért ezt nem így szokták ám.

Szomorú egy hely az a terem a harmadikon. (Egyébként meg valahogy jó érzékkel mentem tegnap, elég sok dologra sikerült rálátni másfél óra alatt. Mint a régi szép időkben, fontos volt az időzítés, szimat alapján.)

Ott volt lokálblogger is, hátha összeüt egy posztot, aztán lehet ütköztetni a benyomásokat.