Több e-könyvet vittem magammal, ismerkedni tartalmukkal, meg az olvasóval is. Ezek közül kettő közelmúltbéli politikus önértékelése-visszaemlékezése volt, a Demszky-könyv a főpolgármesteri időszakáról és Horn Gyula önéletírása a 90-es évekről.
Azt hiszem, a legfőbb tanulság, hogy nem feltétlenül kell politikusnak könyvet írnia (és most nagyon udvarias voltam), vagy legalább kell egy jó szerkesztő. Aztán hogy Horn (vagy a szerző) mennyire önreflexívebb, mint Demszky, utóbbi leginkább arra képes - és ez sem lebecsülendő - hogy megértsem, miért is kezdtem viszolyogni tőle nagyjából a 2-3. ciklusa óta.
Bár mindketten sokat nyavalyognak, a volt főpolgi a meztelen király ruhátlanságának önvallomását hozta össze, a volt főszoci meg próbált egyszerre dokumentálni, rendszerben gondolkodni, ugyanakkor kedvenc pártját is értelmezni/értékelni. Ugyan ez nem sikerült túl színvonalasan, politikai ponyvának az óceán partján remek volt. Demszky könyve meg csak bosszantásnak, és hogy örüljek, milyen jó, hogy nem ő van.
Aztán jött a hír, hogy Tarlós újra hajléktalanokra vadászik. De szívesen olvastam volna az ő emlékezős könyvét, és tettem volna valahova a mostani kettő mellé.
Utolsó kommentek