"Felébredtek a cigányok," nyilatkozza büszkén Balogh István Szilveszter, nyilván attól a meggyőződéstől hajtva, hogy ki is tudhatná ezt nála jobban. Hogy ezt honnan veszi? Hát nyilván a helyi cigány önkormányzattól, amely nélkül "nem hozunk úgy döntést, hogy ne kérnénk ki a véleményüket," ahogy ezt az interjúban nyilatkozza is.
Én csak azt kérdezném most a képviselő úrtól, hogy a híresen pártatlan helyi cigány önkormányzaton kívül, mikor beszélt utoljára eleven romával, a szűkebb családi körén kívül? Én most ugyanis, két napon belül, a harmadik roma családtól jövök, akiktől - miután adósrabszolgaként önkormányzati lakásüzérek markában vergődnek, mivel a bérleti díjon felül az "álbérlőnek" is fizetniük kell - miután hiába házaltam mostoha sorsukkal fűnél-fánál, kérdeztem egy s mást.
Kínomban és tehetetlenségemben elsősorban azt, hogy - miután az al- és "álbérlő" egyaránt roma - próbálkoztak-e a (tudtommal) egyetlen) cigány ök-képviselővel. Nos, ami a válaszból e helyütt egyáltalán közölhető, azt nehéz leírni, és nem azért mert közölhetetlen, csak mert nem szavakkal, hanem a döbbent álmélkodás nyelvén szól. "MI a francról beszélsz" - kérdezték nem éppen szó szerint. "Hát az szóba sem áll velünk," tódították. Majd gyanakodva kérdezték: "csak nem ő küldött?". Megnyugtattam őket, hogy ott még nem tartok.

Nos, nem mondhatok mást, mint hogy amikor anno magam is beszéltem a képviselő úrral erről s persze másról is, ugyanaz a "páncélmosoly" védte az arcát, melyet "szolgálatban" mindig is visel, s mely feltörhetetlen ennél még keményebb ügyekkel is.(Mellesleg a "political correct" miatt sietve megmondom, hogy honnan veszem, h ügyfeleim romák. Megmondom:ők mondták. S hogy kiszipolyozóik is azok? Nos, azt is ők mondták.)

S bár bevallom, a képviselő úr beképzelt és pökhendi vigyora volt az, ami eredetileg írásra irritált,nem állhatom meg, hogy ennél fontosabb kérdésekről is ejtsek egy-két szót. Arról ugyanis, mellyel kapcsolatban kizsákmányolt és megtiport (történetesen roma) polgártársaim kapcsán már fentebb szóltam.

"Virágzik az illegális bérlakás-kereskedelem" harsogja a címoldalon a vezető kormánypárti napilap. Korrekt és jogilag is (majdnem) helytálló cikkben ecseteli, hogyan bonyolítható le ügyvédi segédlettel a különben törvényileg tiltott "jogértékesítés."

És ekkor - nem tehetek róla - de odavágom az újságot, és előkeresem azt a sok éve, az újdonsült fiatal polgármesterhez beterjesztett javaslatcsomagot, mely a bérlakások "értékesítésén" kívül még szól egy s másról. Nem kevesebbről ugyanis, mint a pusztuló épített örökség - benne a még törékenyebb emberi élhetőséggel - kétségbeesett vészkiáltásáról, melyet különben minden képviselő asztalára letettem, egy gerillaakció keretében, egy k-t ülés előtt.

Elmondanám, hogy a kegyes úr megbocsátó intésére mégsem dobtak ki, sőt - egy újabb kegy - elmondhattam a tekintetes testület előtt is "szabadon," mondókámat. Éreztem, hogy mindez mit sem számít. A megszerzett hatalom biztos és fölényes tudata, szinte tapinthatóan lengte át a termet.

Ám most, négy-öt év után sem hallgathatok, mert a ma is betonbiztosnak látszó Építmény apró repedéseiből szivárgó por és bomlástörmelék, hamarabb maga alá temet minket, mint a lazán lelépni vagy könnyedén váltani képes "tulajt."

A majd' negyvenéves lakástörvény húsz évvel ezelőtti módosított változatának egyes elavult kitételeire való hivatkozás a teljes tehetetlenség igazolására persze, a mindenkori hatalom porhintése csupán, hogy kicsinyes, politikai lázálmaitól igazolni remélt doktrinér tévképzeteit lenyomja a torkunkon.

Ezzel szemben áll a maga komor valóságában a szétdúlt, megtűrt, sőt

@ultimahora: nem is annyira titkoltan támogatott kifosztása e maga nemében páratlan épített örökségnek, melyért a mindenkori rendszer s annak szájhős, többnyire kampánylovagokból álló ellenzéke sem tud és képes tenni, úgyszólván semmit.
Soha, egyetlen illetékesnél - legyen az bármely oldali képviselő vagy magas beosztású hivatalnok - sem tudtam elérni, hogy legalább a meglévő jogszabályok és a maradék szociális "rászorultsági elv" tüzetes számbavételével, végre szembenézzenek azzal a szinte felfoghatatlan ténnyel, hogy a "szociális bérlakások" majd' hatezres állománya tűrhetetlenül pusztul, s kábé 75-80 %-ban jogellenesen lakott. . Már amennyiben egyáltalán lakják. De nem lakják, mármint rendeltetésszerűen nem; az állomány nagy része vandál és eszement bűnözők martalékává vált, és válik a maradék folyamatosan. És az egyre fogyó gyámoltalan és kiszolgáltatott lakosság pedig, mely az akut járványveszéllyel a legminimálisabb önregenerációs lehetőségeitől is megfosztva fásultan néz szembe, csöndesen utálja jelenlegi urait, és - ha lehet még jobban - hetet-havat ígérő, szómágiákkal házaló ellenzékét..

S végül nem mondhatok mást, mint amit már a derék jobboldali kormánylap is a tűrhetetlen kategóriába sorol, s melyet néhányan már évek óta sürgetünk, persze nemcsak az "elavult törvényekre" való önfelmentő féligazságokat szajkózva, hanem kissé mélyebbre ásva is.
Mármint a korszerű jogelvek és szociális szemlélet által átszervezett, a tanácsrendszerből örökölt zárványokat levetni képes, korszerű, korrupciómentes önkormányzat haladéktalan létrehozását !

(És bocsánat az olvasótól. az előző rész kissé korrigálatlan és kócos mondataiért. Véletlenül felraktam, mielőtt korrigáltam volna.)

.