Tegnap a Kesztyűgyárban jártam (erről írok majd), és távozáskor álldogáltam a téren egy kicsit. A gyerekcsoportok épp akkor - 9 fele - mentek el, már csak egy maradt a homokozónál. Őket egy fejkendős tanárnő irányította, és mivel nem gyülekeztek elég gyorsan, ahogy többször mondta, "a Sanyi miatt", vagy háromszor újrázták a gyüli-gyakorlatot. Délben - hallottam, mert más is járt arra - a társának azt mesélte, hogy reggel háromszor, a játék során vagy hatszor kellett ezt megismételni. Az általa alkotott szabály szerint ha valaki beszól vagy elrontja, akkor elölről kell kezdeni. Három dolog jutott eszembe erről: Hogy 25 éve a seregben vezérelv volt az "egy mindenkiért, mindenki egyért" logika, ami szerint ha valaki valamit elhibázott, a többiek is szívtak miatta, persze úgy, hogy sokszor elmondták nekik, ki a hibás. Aztán hogy tavaly volt szerencsém Torontóban iskolai működést nézni, és milyen furcsa volt, hogy mennyire más a fegyelmezés (erről írtam is). Végül hogy ha az én gyerekem lenne Sanyi, és ezt látnám-hallanám az ablakból, mi lenne miattam. Szerintem balhé.
Egy tegnapi kerületi cikkben és az fb-oldalukon önkormányzaték (n)agyon dicsérik a Teleki téren zajlott közösségi tervezést. Eközben úgy tudni, hogy a Horváth Mihály téren véletlenül sem szeretnék ugyanezt, úgyhogy gyanús, hogy ez a remek ujjongó írás az MNP III. elszámolásának részeként készült. Vagy ha ennyire jó, legyen mindenhol. Egyébként a cikkben Teleki Lászlót átkeresztelték Sándorra, amit hiába jeleztek a fb-on az olvasók, ma reggelig nem korrigálták. (A Sanyi életútja is izgalmas, meg a térátnevezések is gyakoriak, itt mégsem erről lehet szó.)
Szintén önki-kommunikáció eredménye ez az fb-bejegyzés, ahol a Losonci téri rongálókra panaszkodnak. Jogosan, bár újra csak a büntetős/fenyegetős megoldást hozzák, kiegészítve a tervezett lármafával, ahelyett, hogy kicsit megnéznék, mi van még ezen kívül. Mert vannak (el)ismert módszerek. De persze mindenki a saját korlátainak áldozata, csupán emiatt nem írtam volna most róluk, inkább egy hosszas külön tájékoztató/ismeretterjesztő posztban. Viszont két munkanap telt el azóta, hogy a bejegyzés kommentjeiben rengeteg fényképpel illusztrálta valaki, milyen hanyag módon látja el karbantartási feladatát az önki. Erre azóta sincs semmi válasz, miközben az általuk okozott kár nagyobb, mint a rongálóké. Az okostojások nyilván gondolkodnak, mit is tehetnek ezzel. Segítségképpen írok majd egy karbantartásos posztot, több kerületi feladatgazdával beszélgettem jövet-menet az utóbbi hetekben, szivacsként gyűjtöttem élményeiket.
Ráadásként: ez a hozzászólás - amit egy kerületi lakosnak írt egy másik, avagy egy baloldalinak egy jobboldali, avagy egy félig afrikai félig magyarnak egy teljesen magyar - szerda este óta olvasható szerkesztői reakció nélkül a kerületi fb-oldalon: "Nem akarom megsérteni Miklós, de mi magyarok és ez a kormány nem akarjuk, hogy a baloldal azt a -Guinea-Bissau-i putriszintet hozza vissza Józsefvárosba és az egész országba, ami volt. Ha ön Magyarországon született volna (de a facebook profilja nyilvános részén Guinea-Bissau szerepel), akkor ítélkezhetne arról, hogy ki igazi magyar demokrata és ki nem az. Az ön szülő hazáját, Guinea-Bissau a Föld legszegényebb országai között tartják számon. Megértem lázongását, mert fiatal, de sokat kell még tanulnia. De ne a maffiabaloldaltól vegyen példát." Én kérek elnézést, de nem helyettük, tegyék csak meg ők is.
Utolsó kommentek